Olv. Kol 3,1-15.

Ma egy hete ünnepeltük az Úr Jézus feltámadását. Debrecenben arról volt szó, hogy az Úrral való feltámadásunknak a hatása egyrészt kiterjed a hívők földi életére, másrészt az örökkévalóságra, amikor majd a testünk feltámad, vagy átváltozik.

Az 1. versben így olvastuk: Annak okáért, ha feltámadtatok a Krisztussal. Ez nem a testünk feltámadását jelenti, hanem szellemi feltámadást. Azt, hogy mélyreható változás van azok életében, akik hittel elfogadták, hogy Kr.-al együtt feltámadtak. Azokat képesekké tette az Úr arra, hogy Neki tetsző új életben járjanak.

A Kolossé levélből most olvasott Ige elmondja nekünk, hogy a Krisztussal való feltámadásunknak – többek között – mi a következménye a földi életünkben. 

Szó lesz: 1. Mit kell megöldökölnünk és levetkőznünk?  2. Mit öltözzünk fel?

3. Mindez nem automatizmus, de nem is törvény! 4. Az odafelvalókat keressük!

1.) Mit kell megöldökölnünk vagy levetkőznünk? (5-9.v.)

Olv. 5. vers. Ez elmondja, miket kell megöldökölnünk. Ezek benne vannak a bűnös testünkben, a tagjainkban. A hitetlen ember ezekben él: paráznaság, tisztátalanság, bujaság, gonosz kívánság (szenvedély) és fösvénység, ami bálványimádás. A 6. vers: Ezek miatt jön az Isten haragja az engedetlenség fiaira. A 7. vers szerint a hívők is ebben éltek, amikor még hitetlenek voltak. Ezek a bűnök a testünkből nem vesznek ki. Ha előjönnek, mint kísértések, meg kell öldökölni! Nagyon keményen és kíméletlenül kell ezekkel elbánni.

A 8-9a. vers arról szól, hogy miket kell elvetni magunktól: haragot, fölgerjedést, gonoszságot és szánkból a káromkodást és gyalázatos beszédet. Ne hazudjunk egymás ellen. Ezek is nyilvánvalóan a test cselekedetei, ezek is bűnök. Az Ige azt mondja, hogy ezeket el kell vetni. Az előbbieket meg kell öldökölni. Ez a különbség talán arra utal, hogy ez utóbbi bűnökkel könyebb elbánni. De ezekkel is el kell bánni!

A 9b-10. vers elmondja, hogy ez azért lehetséges. mivelhogy levetkeztétek amaz ó embert, az ő cselekedeteivel együtt, és felöltöztétek amaz új [embert], melynek újulása van Annak ábrázatja szerint való ismeretre, aki teremtette azt. Az ó-emberünk J. Kr.-al együtt megfeszíttetett, hogy ne uralkodjék rajtunk a bűn. Róm 6,6-7: Tudván azt, hogy a mi ó emberünk Ő vele megfeszíttetett, hogy megerőtelenüljön a bűnnek teste, hogy ezután ne szolgáljunk a bűnnek: Mert aki meghalt, felszabadult a bűn alól.

Ugyanakkor J. Kr. feltámadásával mi is felöltöztük az új embert, magát J. Kr.-t. Tehát lehetőségünk van a bűnöket megöldökölni vagy elvetni magunktól, és az Úr tetszésére, az Ő akarata szerint élni.

2.) Mit öltözzünk fel? (12-15.vers)

Öltözzetek föl azért mint az Istennek választottai, szentek és szeretettek, könyörületes szívet (belsőt), jóságosságot, alázatosságot, szelídséget, hosszútűrést; Elszenvedvén egymást (viseljétek el egymást) és megbocsátván kölcsönösen egymásnak (Vida: legyetek kegyelmesek egymáshoz), ha valakinek valaki ellen panasza volna; miképpen a Krisztus is megbocsátott nektek (kegyelmet adott nektek), akképpen ti is; Mindezeknek fölébe pedig [öltözzétek föl] a szeretetet, mint amely a tökéletességnek (célbajutottság) kötele (köteléke). És az Istennek békessége uralkodjék (legyen döntőbíró) a ti szívetekben, amelyre el is hívattatok egy testben; és háládatosak legyetek.

Figyeljük meg milyen szép és szeretettel teljes a megszólításunk: Istennek választottai, szentek és szeretettek! Az Úr így tekint a hívőkre, az Övéire, és elvárható, hogy ehhez méltó legyen az életünk. Olyan, mint amit az Ige felsorolt. Ezek mind krisztusi tulajdonságok!

A hívők számára mindezek gyakorlása azért lehetséges, mert feltámadtunk Kr.-al együtt, és isteni természet részeseivé lettünk.

3.) Ez nem automatizmus, de nem is törvény!

Nem automatizmus. Mit jelent ez? Azt, hogy az újonnan született hívő emberben, aki meghalt és feltámadt J. Kr.-al, nem automatikusan szűnnek meg a bűnök. Nem úgy van, hogy ha már hívő lett, akkor minden további nélkül Isten tetszésére él. Ezt nekünk is akarni kell, és ehhez nekünk is hozzá kell tennünk a magunk részét. Ezt azért hangsúlyozom, mert vannak testvérek, akik úgy gondolkoznak, és ennek hangot is adnak, hogy minek ilyenekről beszélni, hogy hogyan éljen a hívő ember. Hogyan öldökölje meg a tagjait, stb.? Miket vessen el magától? Majd a Szt. Sz. erre rámutat, és a bennünk élő J. Kr. mindezt megcselekszi.

De gondoljuk meg, hogy ha így lenne, nem írta volna le a Szt. Sz. vezetésére Pál apostol ezeket, amikről most szó van. Vagy gondoljunk J. Kr.-ra! Mikor testben e földön élt, Neki is harcba került, hogy az Atya akaratát tegye. Nem úgy volt, hogy mást nem is tudott volna tenni. Nem automatikusan cselekedett, hanem azt mondta: Ne úgy legyen, Atyám, ahogy én akarom, hanem ahogy Te!

Isten az embert nem robotnak teremtette, hanem választási lehetőséggel ruházta fel.

És amikor választunk, hogy megöldököljük, vagy nem, elvetjük vagy nem azokat, amikről szó volt, akkor nyilvánvalóvá válik, mi van a szívünkben. Az Úr anélkül is tudja, de nekünk szükségünk van erre, nehogy ámítsuk magunkat.

Amiről most szó van, nem törvény, Vannak hívő emberek, akik nem veszik jó néven, amikor ilyenekről szól az igehirdetés, hogy odafelvalókkal törődjetek, öldököljétek meg a ti földi tagjaitokat, ne tedd ezt sem, azt sem; hanem tedd ezt és azt. Pl.: Öltözzetek föl a könyörületes szívet, jóságosságot, alázatosságot, szelídséget, hosszútűrést! Mert azt mondják, hogy ezzel a törvényt hirdetjük. Mert a törvénynek vannak ilyen előírásai: Ezt tedd, ezt meg ne tedd. Ilyenekről ne beszéljünk, mert ezzel a testvéreket visszavisszük a törvény alá. Hát ez nem így van! Ez tévedés! Pál apostol semmiképpen nem akarta visszavinni a törvény alá a Kolossébelieket . Ő nagyon sokat küzdött ez ellen, és ő a kegyelem hirdetője volt. A Kol 3. rész így kezdődik: Annak okáért... Ez visszautal az előző versekre.

Olv. Kol 2,16-17 és 20-23. Az Úr meg akar menteni nemcsak a törvénytől, hanem e világ elemi tanításaitól is. De mégis vannak, akik  úgy gondolják, hogy amiről most a Kolossé levélből szó volt, de máshol is olvashatunk ilyeneket, az törvényeskedés.

4.) Az odafelvalókat keressük! (1-4. vers)

Olv.1-4. v. Mik az „odafelvalók“? Hát többek közt éppen ezek, amikről most szó van: Megöldökölni a földi tagjainkat, elvetni magunktól bizonyos bűnöket, és felölteni a könyörületes szívet, jóságosságot, alázatosságot, szelídséget, hosszútűrést és a szeretetet. Elszenvedvén egymást és megbocsátván kölcsönösen egymásnak. Az Istennek békességében élni, valamint háládatosnak lenni. Igen, ezekkel törődni kell! Ezek nem mellékes dolgok! És ezek nem földi dolgok, hanem odafelvalók!

Az Ige a 3. versben ezt azzal indokolja: Mert meghaltatok, és a ti éltetek el van rejtve együtt a Krisztussal az Istenben. Ilyen a mennyei élet, a Krisztussal együtt az Istenben elrejtett élet! Tehát nem azt mondja az Ige, hogy ha a felsoroltakat tesszük, akkor annak következtében, mintegy jutalomképpen el lesz rejtve az életünkKr.-al együtt Istenben. Hanem fordítva!

Ne a földieket keressük, ne a földiekkel törődjünk! Ez nem jelenti azt, hogy bizonyos földi dolgokkal nem kell foglalkoznunk. A munkánkat el kell végezni, mégpedig úgy, mint az Úrnak. Vannak földi kötelességeink, azokat el kell látni. De a kérdés az, hogy: mi a számunkra a legfontosabb? Mi a kincsünk: földiek vagy a mennyeiek? Hol van a szívünk? Kié a szívünk? Mát 6,21: Mert ahol van a ti kincsetek, ott van a ti szívetek is.

A 4. versben azt olvastuk: Mikor a Krisztus, a mi életünk, megjelen (megjelenik), akkor majd ti is, Ő vele együtt, megjelentek dicsőségben. Kik jelennek meg Kr.-al együtt a dicsőségben? 3. vers: akik élete el van rejtve együtt a Krisztussal az Istenben. Mi a jellemzője azoknak, akik élete el van rejtve együtt a Krisztussal az Istenben? 1-2. vers: Az odafelvalókat keresi, az odafelvalókkal törődik.

Áldott reménysége mindazoknak, akik feltámadtak Kr.-al, akik Kr.-ban vannak, mint új teremtések, hogy az Úr visszajön, és Vele együtt jelennek meg ők is a dicsőségben!

Befejezés és összefoglalás:

Ha J. Kr. vére nem törölte volna el a bűneinket, akkor elkárhoznánk.

Ha nem haltunk volna meg Vele együtt, akkor a bűn tovább uralkodna rajtunk.

Ha nem támadtunk volna fel J. Kr.-al együtt, akkor nem tudnánk új életben járni.

De mindez a számunkra lehetőség!

- A bűnbocsánatot hittel elfogadni: lehetőség.

- Az óemberünk halálát hittel elfogadni: lehetőség.

- Kr.-al együtt a feltámadásunkat hittel elfogadni: lehetőség.

De mindez egyúttal felelősség is! Ahogy olvastuk az 1-2.versben: Annak okáért ha feltámadtatok a Krisztussal, az odafelvalókat keressétek, ahol a Krisztus van, az Istennek jobbján ülvén, az odafelvalókkal törődjetek, nem a földiekkel!

Annál inkább, mert az életünk rövid.

Az elmúlt héten itt Szomolyán a fészer nagy részét ki kellett ürítenem, mert az augusztusi tetőcsere miatt a faanyagot ott kell majd elhelyezni. Látom, hogy mennyi kacat van, amit korábban eltettem, hogy még jó lesz valamire. Közben a házban is pakolni kellett, és ott is ugyanezt tapasztaltam. Az ember, amikor megöregszik, rájön, belátja, hogy a földi élet milyen mulandó és értéktelen, ha csak az anyagiak, csak a földiek lennének.

Hallgassunk az Úr szavára, és az odafelvalókat keressük, ahol a Krisztus van, az Istennek jobbján ülvén, az odafelvalókkal törődjünk, ne a földiekkel! Ez is Urunk halálának és feltámadásának az üzenete, valamint áldott hatása a számunkra.

Ámen.