Db., 2025.04.12.

(tavaszi testvéri találkozó)

Zsid 1,1-3

Bevezetés a Zsid. levélhez

A Fiú, J. Kr. nagysága.

Sorozat:

Zsidókhoz írt levél.

 

Bevezetés

A mai testvéri találkozón közösen elkezdjük a Zsidókhoz írt levél kijelentéseinek, a számunkra szóló, időszerű üzeneteinek a tanulmányozását, kérve Urunk kijelentését és azt, hogy tegyen alkalmassá annak a megértésére és a szívünkbe fogadására.

Először a Zsidókhoz írt levélről általánosságban szeretnék szólni, majd az első 3 vers üzenetéről.

 

1.) A Zsidókhoz írt levélről

Ez a levél egyrészt vigasztaló, bátorító, mert rámutat arra, milyen szerető Istenünk, Atyánk van. A napokban Szarka János tv. telefonált, és elmondta, hogy nemrég foglalkozott Ézsaiás és Jeremiás könyvével és a Zsidókhoz írt levéllel. Úgy látja, hogy a Zsidókhoz írt levél megmagyarázza az ószövetséget, és egyúttal feltárja, milyen jó a mi Istenünk. Említette a Márk 12. r.-ből a gonosz szőlőművesekről szóló példázatot. Isten elküldte Izraelhez a prófétákat, de nem hallgattak rájuk, sőt megverték, megölték őket. Jeremiás azt mondja, Jer 25,3b: huszonhárom esztendő óta szóla az Úr nekem, és szólottam én nektek, jó reggel szóltam, de nem hallgattátok. Jer 32,33a: És háttal fordultak felém és nem arccal.  

És mit tett Isten? Márk 12,6: Minthogy pedig még egy egyetlen szerelmes fia is vala, utoljára azt is elküldé hozzájuk, ezt mondván: A fiamat meg fogják becsülni. Micsoda Istenünk van! Utoljára elküldte hozzánk egyetlen, szerelmes fiát! Ezt jelenti, hogy ez utolsó időkben szólott nekünk Fia által.

Másrészt ez a levél „intő beszéd”. A végén ezt olvassuk: Zsid 13,22a: Kérlek pedig titeket atyámfiai, szívleljétek meg ez intő beszédet. Intő szó ez a címzettek felé.

Kik a címzettek? A zsidóságból Krisztushoz megtért keresztyének, akiket az a veszély fenyegetett, hogy visszaesnek a zsidóságba, a törvény alá. A levél írója arra buzdítja őket, hogy ragaszkodjanak bizalommal Krisztushoz, és tartsanak ki állhatatosan a hitben.

A zsidóság vezetői ugyanis a gyülekezetek első nyilvános fellépésétől kezdve ellenséges szemmel tekintettek Krisztus követőire, és minden módon üldözték őket. Vagyonukat elkobozták, Jakab apostolt és Istvánt megölték, és Pétert is ki akarták végezni. Másrészt a kísértés is igen nagy volt a zsidósághoz való visszatérésre. Hiszen szemük előtt folyt a templomban az ószövetségi istentisztelet, amiről a Törvény szólt. Valószínűleg azzal is érvelhettek az ellenségeik, hogy Isten Törvénye írta elő ezeket a rendelkezéseket, és azokon nem lehet büntetlenül átlépni. Ilyen körülmények közt nem volt könnyű hűségesnek maradni a krisztusi hithez.

A levél szerzője azzal akarja megóvni a hitehagyás veszélyétől a zsidó keresztyéneket, hogy kifejti nekik: Jézus Krisztus az Isten Fia új szövetséget hozott a régi szövetség helyett, és az új magasabb rendű, mint az ószövetség. Az újszövetség középpontjában Jézus Krisztus, az Isten Fia áll, Aki az újszövetség szerzője és főpapja. Az ószövetség angyalok közreműködésével és Mózes közvetítésével jött létre. Az újszövetség szerzője azonban az angyalok ura, és Mózessel, Isten szolgájával szemben Ő az Isten Fia.

Krisztus az újszövetség főpapja is. Az ószövetségi főpapok halandó és bűnös emberek voltak, akiknek tulajdon bűneikért is kellett áldozatot bemutatniuk. Az újszövetségi főpap azonban Isten örökkévaló Fia, Aki bűnt nem ismert, mégis végigjárta a szenvedés útját. És ezért megértő és könyörületes az emberek iránt.

A főpap legfontosabb feladata, hogy áldozatot mutasson be a bűnökért. Ám az ószövetségi állatáldozatok vére nem adhatott végső megigazulást az embernek. Az újszövetség áldozata, Krisztus kereszthalála viszont örök értékű megváltást szerzett.

A levél írója levonva ezekből a következtetéseket, és annak alapján Jézus Kr.-ba vetett állhatatos hitre és szent életre buzdít. Az olvasói elé állítja az Istenbe vetett hit ószövetségi példaképeit. Végül különböző intelmekkel fejezi be a levelét.

A levél szerzője nincs megjelölve a levélben. Nagy valószínűséggel Pál apostol vagy Pálnak valamelyik munkatársa lehetett a szerzője. Hiszen nagyon járatos volt az ószövetségi törvény rendtartásaiban, előírásaiban.

A levélnek a keletkezése Jeruzsálem pusztulása, 70 előtt, sőt a zsidó háború kitörése, 67 előtt volt.

Ma az első részről lesz szó, aminek két fő üzenete van:

1.) J. Kr., az Isten Fia fölötte áll Mózesnek és a prófétáknak.

2.) J. Kr., az Isten Fia nagyobb és kiválóbb az angyaloknál.

Mind a kettő a Törvénnyel kapcsolatos. Ján 1,17a: Mert a törvény Mózes által adatott. Apcs 7:53 a törvényt angyalok rendelésére vettétek, és nem tartottátok meg. Isten a próféták által a Törvény megtartását kérte számon. Ugyanakkor a próféták által jelentette ki a megoldást is, hogy majd eljön a Messiás, Isten Fia, Aki megoldja a bűn kérdését.

 

2.) Az első 3 vers üzenete: A Fiú, J. Kr. nagysága

Olv. Zsid 1,1-3.

Ebben az első 3 versben 8 mély és fontos kijelentés van J. Kr.-ról.

 

(1) Ez utolsó időkben Isten a Fia, J. Kr. által szólott nekünk. (1b)

Úgy olvastuk, hogy Isten sok rendben és sokféleképpen szólott hajdan az atyáknak a próféták által, ez utolsó időkben szólott nekünk Fia által.

Istennek a próféták általi Szava is hatalmas volt. Minden beteljesedett. Ha valaki nem engedelmeskedett a próféták által küldött isteni üzenetnek, súlyos következménye lett. 5Móz 18,18-19: Prófétát támasztok nekik az ő atyjukfiai közül, olyat, mint te, [mint Mózes] és az én igéimet adom annak szájába, és megmond nekik mindent, amit parancsolok neki. És ha valaki nem hallgat az én igéimre, amelyeket az én nevemben szól, én megkeresem azon!

Mennyivel inkább megkeresi Isten az emberen azt, amit Fia, az igazi nagy Próféta által szólt. Mert a Fiúban maga Isten jött közénk. Aki Őt látta, látta az Atyát! Éppen ezért a Fiú szava hatalmas, tévedhetetlen isteni Szó. Ő maga a testté lett Ige!

A Fiú Szaváról azt olvassuk a Zsid 2,2-3-ban: Mert ha az angyaloktól hirdetett beszéd erős volt és minden bűn és engedetlenség elvette igazságos büntetését: Mi módon menekedünk meg mi, hogyha nem törődünk ily nagy üdvösséggel? Amelyet, miután kezdetben hirdetett az Úr, azok, akik hallották, biztosítottak számunkra. Az Úr Jézus üdvösséget hirdetett, és szavait, az Igét az apostolok biztosították a számunkra is. Az egyetlen, ami miatt elvész valaki, ha nem törődik ily nagy üdvösséggel! Mert Istennek J. Kr. az utolsó szava hozzánk.

 

(2) Isten J. Kr.-t tette mindennek az örökösévé. (2a)

Ez nem jelenti azt, hogy majd Isten meghal, és J. Kr. lesz az örökös. Mert Isten soha nem hal meg. Ő halhatatlan. 1Tim 6,16-ban azt olvassuk: Kié egyedül a halhatatlanság. Ez Istenre, az Atyára, és J. Kr.-ra a Fiúra is vonatkozik. J. Kr. ugyan meghalt, amikor testben a földön járt, de meg van írva: Róm 6,9: Tudván, hogy Krisztus, aki feltámadott a halálból, többé meg nem hal; a halál többé rajta nem uralkodik.

Hogy Isten J. Kr.-t tette mindennek az örökösévé, azt jelenti, amit az Úr Jézus mondott: Máté 11,27a: Mindent nekem adott át az én Atyám. Máté 28,18b: Nekem adatott minden hatalom mennyen és földön. Övé a halottak feltámasztása és az ítélet is. Ján 5,21-23a: amint az Atya feltámasztja a halottakat és megeleveníti, úgy a Fiú is, akiket akar, megelevenít. Mert az Atya nem ítél senkit, hanem az ítéletet egészen a Fiúnak adta; hogy mindenki úgy tisztelje a Fiút, miként tisztelik az Atyát. Egy ószövetségi Igével megvilágítva olyan ez, mint amit a fáraó mondott Józsefnek. 1Móz 41,44b: Én vagyok a fáraó; de te nálad nélkül senki se kezét, se lábát fel ne emelhesse egész Egyiptom földén.

Vagyis az Atya úgy döntött, hogy az Ő jobbján ülő, megdicsőült Fiú nélkül semmi sem történhet, sem égen, sem földön.

 

(3) Isten J. Kr. által teremtette a világot (2b)

Itt ugyan a világ szó helyén aion van, tehát világkorszak, erre is kitérek, de kétségtelenül J. Kr. által teremtette Isten a világot is.

A világ teremtése: 1Móz 1,1: Kezdetben teremté Isten az eget és a földet. A kezdet J. Kr. Jel 1,8a: Én vagyok az Alfa és az Omega, kezdet és vég. Péld 8,22: Az Úr az ő útjának kezdetéül szerzett engem; az ő munkái előtt régen. A Kolossé levélben azt olvassuk az Úr Jézusról, Kol 1,15-16: Aki képe a láthatatlan Istennek, minden teremtménynek előtte született. Mert Ő benne teremtetett minden, ami van a mennyekben és a földön, láthatók és láthatatlanok, akár királyi székek, akár uraságok, akár fejedelemségek, akár hatalmasságok; mindenek Ő általa és Ő reá nézve teremtettek.

A világkorszakok (az eonok) teremtése. Ez azt jelenti, hogy Isten a Fia által és Reá, J. Kr.-ra nézve határozta meg a mindenség korszakait. Olyanokat is, amikről nincs részletes kijelentés. Pl.: Mi volt a mennyben az angyalok teremtése és a Sátán lázadása között? Mi történt a mennyben a Sátán lázadása után? Hogyan kapcsolódott ez a Fiúhoz? Nincs részletes kijelentésünk az új ég és új föld korszakairól sem. Csak annyit tudunk, hogy lesznek ott is korszakok. Pl. ilyeneket mond az Ige: 1Tim 1,17: Az örökkévaló királynak pedig, a halhatatlan, láthatatlan, egyedül bölcs Istennek tisztesség és dicsőség örökkön örökké! [korszakról korszakra. Csia: az örök korok korain át]. Zsid 1,8a: Ámde a Fiúról [így szól]: A te királyi széked, óh Isten örökkön örökké. [korszakról korszakra, az aion aionaiba]. 1Pét 5,11: Övé a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké.[korszakról korszakra]. Ámen. Mindezek a korszakok is J. Kr.-ra nézve, Őt szem előtt tartva, Őérte lesznek.

Viszont részletes kijelentésünk van az emberiség történetének a korszakairól: Az édeni kor, a lelkiismeret-, az emberi uralom-, az ígéret-, a törvény-, a nagy kegyelem-, az Antikrisztus és a nagy nyomorúság ideje és az ezeréves királyság korszaka. Isten mindezeket J. Kr. által és Reá nézve, vagyis Őérette teremtette.

 

(4) J. Kr. Isten dicsőségének a visszatükröződése. (3a)

Ez a valóság, csak nem mindenki látja! 2Kor 4,4 szerint vannak, akikben e világ Istene megvakította a hitetlenek elméit, hogy ne lássák a Krisztus dicsőséges evangéliumának világosságát, aki az Isten képe. Kr. a dicső Isten képe, de vakságukban sokan nem látják. 2Kor 4,6: Mert az Isten, aki szólt: sötétségből világosság ragyogjon, ő gyújtott világosságot a mi szívünkben az Isten dicsősége ismeretének a Jézus Krisztus arcán való világoltatása végett. Más szavakkal, a Czeglédy ford. szerint: Ő [Isten] gyújtott világosságot a mi szívünkben, hogy a Jézus Krisztus arcán felismerjük Isten dicsőségének ragyogását.

De nagy kegyelem ilyennek látni J. Kr.-t: Dicsőnek, dicsőséges Istennek, Akinek az arcán Isten dicsősége tükröződik!

 

(5) J. Kr. Isten valóságának a képmása. (3b)

Itt a képmásnál a görög a karakter szót használja, ami vésetet, lenyomatot jelent. Csia: az Ő lényének kimetszett képe. Tehát olyan visszatükröződése az Atyának, ami mélyen belevésődött J. Kr.-ba, és így az Atya valóságos, kimetszett képe lett.

A karakter szót ma erkölcsi jellemvonás értelemben is használjuk, ami olyan állandó magatartást jelent, amely az illetőt megkülönbözteti másoktól. Isten karaktere, jelleme, tulajdonságai „bele vannak vésve” J. Kr-ba. Ő egy az Atyával, Ő Isten is, nemcsak ember, ezért mondta: Ján 14,9: aki engem látott, látta az Atyát.

 

(6) J. Kr. tartja fenn a mindenséget hatalma szavával. (3c)

Az előbb olvastuk, hogy Isten Általa teremtette a világot. Most pedig arról tájékoztat az Ige, hogy Ő, J. Kr. tartja fenn a világmindenséget hatalma szavával. Az előbb a Kolossé levélben olvastuk a 16. verset: mindenek Ő általa és Ő reá nézve teremtettek. Ez így folytatódik, Kol 1,17: És Ő előbb volt mindennél, és minden Ő benne áll fenn. Mivel minden J. Kr.-ra nézve, Ő érette teremtetett, ezért minden Őbenne áll fenn addig, amíg az Ő céljainak megfelel. Az Igéből tudjuk, hogy eljön az idő, amikor az Úr Jézus egyetlen tekintete elég lesz ahhoz, hogy ez a világmindenség, ami most van, tovább már ne álljon fenn. Jel 20,11: És láték egy nagy fehér királyi széket, és a rajta ülőt, akinek tekintete elől eltűnék a föld és az ég, és helyük nem találtaték. Azután az Úr új eget és új földet teremt.

 

(7) J. Kr. tisztított meg bennünket a bűneinktől. (3d)

Erről sokszor van szó közöttünk. De talán éppen ezért olyan természetesnek vesszük. Pedig egyáltalán nem természetes. Hogy a bűn milyen súlyos, azt Isten éppen Fiában mutatta meg.

Először is abban, hogy senki más nem tudta a bűn kérdését megoldani, csak J. Kr. Erre nem volt képes a Törvény, a Törvény által előírt sok-sok áldozat. Nem volt képes egyetlen ember sem, és nem tudták megoldani az angyalok sem. Magának Istennek kellett Fiában testet ölteni, hogy megtisztítson a bűneinkből.

Másodszor: J. Kr.-nak meg kellett halni a bűneink miatt. Vérét kellett ontania. Bár az Úr Jézus hatalmas és szent volt, de amikor a bűneinket magára vette, akkor Isten szentsége és igazsága megkövetelte, hogy meghaljon. Mert a bűn zsoldja halál. (Róm 6:23)

Harmadszor: A bűneink miatt Isten elhagyta a Fiát a kereszten. Őt, Aki egy az Atyával! Őt, Akit tett mindennek örökösévé, aki által a világot is teremtette, Aki az Ő dicsőségének visszatükröződése, és az Ő valóságának képmása, Aki hatalma szavával fenntartja a mindenséget. Isten eddig még senkit el nem hagyott, mert ez a kárhozat. De a bűneinktől való megtisztításnak ez volt az ára, hogy helyettünk J. Kr. lett átokká és járta meg a kárhozatot, az Istentől való elhagyatottságot.

Negyedszer: Mindezt J. Kr. önként vállalta, mert ha nem vállalta volna, egy újjal sem nyúlhattak volna Hozzá. De vállalta a testté-lételt, a szegénységet, a megvetést, a gyalázatot, azt, hogy leköpjék és arcul verjék, megostorozzák azok, akikért Ő meghalt. Vállalta a szégyent meztelenül a kereszten. Vállalta a gúnyolódást, a félreértést. Vállalta, mert szerette az Atyát, és szeretett minket.

Elvégezte a váltságmunkát, megtisztított a bűneinktől, legyen ezért örökké áldott!

 

(8) J. Kr. a Felséges Isten jobbjára ült a magasságban. (3e)

A kereszthalál után feltámadt, felment a mennybe, és Isten királyi székének jobbjára ült. Hogy leült, ezzel azt fejezte ki, hogy mindent elvégzett, amit az Atya rábízott. Hogy Isten királyi székének jobbjára ült, azt jelenti, amit az Ige így mond, Fil 2,9-11: Annak okáért az Isten is felmagasztalá őt, és ajándékoza neki oly nevet, amely minden név fölött való, hogy a Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és föld alatt valóké. És minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére.

 

Befejezés

Azzal fejezem be, hogy a mi Urunk, Fil 2,6-8 szerint: mikor Istennek formájában vala, nem tekintette zsákmánynak azt, hogy [ő] az Istennel egyenlő. Hanem önmagát megüresíté, szolgai formát vévén föl, emberekhez hasonlóvá lévén. És mikor olyan állapotban találtatott, mint ember, megalázta magát, engedelmes lévén halálig, még pedig a keresztfának haláláig. És ezért magasztalta fel Őt Isten.

A Zsidókhoz írt levél „intő beszéd”. És a Fil 2,5-ben is int minket az Ige: Annak okáért az az indulat legyen bennetek, mely volt a Krisztus Jézusban is. Vagyis üresítsük meg mi is magunkat, hogy Ő töltsön be! Alázzuk meg magunkat, és legyünk engedelmesek, mint a mi Urunk volt! Akkor minket is felmagasztal az Úr. 1Pét 5,6: Alázzátok meg tehát magatokat Istennek hatalmas keze alatt, hogy felmagasztaljon titeket annak idején. Ámen.