Olv. Filem 1,20-22 és 25.

A felolvasott Igéből három üzenetet szeretnék átadni a testvéreknek: Pál apostol bizodalma, az ima jelentősége és Urunk kegyelme.

1.) Pál apostol bizodalma

21. v.: Bízván a te engedelmességedben, [így] írtam neked, tudván, hogy annál, amit mondok, többet is fogsz cselekedni. Tehát Pál abban bízott, hogy amit Filemontól levelében kér, annál Filemon többet fog cselekedni.

Hallottuk, hogy mit kért Pál. Azt, hogy fogadja vissza Onézimust, de már nem, mint szökött rabszolgát, hanem mint szeretett testvért, és ha valamit vétett Filemon ellen, vagy adós neki, azt Pál megfizeti. Nagyon valószínű, hogy Onézimus a szökése előtt valamit lopott Filemontól, pénzt vagy más értéket, és úgy vágott neki a nagyvilágnak. Rómába ment, talán azt gondolva, hogy ott nem találják meg. De az Úr elől nem lehet elfutni. Isten kegyelme különös módon ott talált rá.

Mi lehet az a több, amit tehetett Filemon, ami felől Pálnak bizodalma volt?

Először is nyilvánvaló, hogy Filemon nem fizettette meg Pállal azt, amivel tartozik neki Onézimus, vagy amit vétett ellene. De hiszen erre célzott is Pál, amikor azt írta, a 19. versben: én megfizetem: hogy [azt] ne mondjam neked, hogy te magaddal is adós vagy ezen felül nekem. Tudta ezt jól Filemon, hogy amit ő Pálon keresztül kapott, az olyan „adósság”, amit nem tud, nem lehet megfizetni. Mert nagyon valószínű, hogy Pálnak nemcsak munkatársa volt, hanem Pál szolgálata nyomán mennyei áldásokban részesült.

Másodszor az is nyilvánvaló, hogy Onézimusszal sem fizettette meg az okozott kárt, és nem büntette meg. Abban az időben a szökött rabszolgát akár meg is ölhette a gazdája. Ilyet Filemon biztosan nem tett volna Onézimusszal.

Mi lehet akkor az a több, amihez Pálnak bizodalma volt?

Konkrét dolgot nem mondhatok, mert az Ige sem beszél róla, de van két dolog, amit Pál a levelében nem kért, de finoman célzott rá. Olv. 20. v.

Ebből az első: Olv. 13. v. Nem tudjuk, mi volt ez a szolgálat, csak sejtésünk lehet, hogy egy rabnak sok mindenre szüksége lehet, és Onézimus jó szolgálatot tett Pálnak a fogságban. Úgy gondolom, hogy Pál apostolnak egyik bizodalma az volt, hogy Filemon visszaküldi hozzá Onézimust, hogy mintegy Filemon helyett szolgáljon neki. Ez megvidámította volna Pál szívét!

A másik: Olv. 15-16. v.: Tehát Onézimus ne csak az Úrban legyen nagyobb, több mint rabszolga, hanem testben is. Vagyis az lehetett Pál bizodalma, hogy Filemon felszabadítja, és mint szabad ember áll majd Pál szolgálatára.

Még valamit: A szeretet leleményes. Filemon, akinek már a neve is azt jelenti, hogy barátságos, szeretetteljes, és Pál munkatársának tekintette, nyilván őt a Szt. Sz. is vezette, talán még ettől is többet tett az Isten és a Pál iránti szeretetből.

Annál, amit mondok, többet is fogsz cselekedni. Mi ebből a tanulság, milyen formában a követendő példa ez a számunkra? Gal 6,9-10 A jótéteményben pedig meg ne restüljünk, mert a maga idejében aratunk, ha el nem lankadunk. Annak okáért míg időnk van, cselekedjünk jót mindenekkel, kiváltképpen pedig a mi hitünknek cselédeivel (= hitben testvéreinkkel). Hacsak egy lehetőségünk van rá, teljesítsük, amit a testvérünk kér. Közben imádkozzunk és gondolkozzunk el azon, hogy miért kéri. Van-e esetleg másra is szüksége, csak nem meri kérni. Esetleg még akkor sem, ha rákérdezünk, hogy nem kell-e még valami. De egy-egy elejtett szavából, tekintetéből, vagy körülményeit ismerve következtethetünk arra, amire még szüksége lenne. Mint ahogy Pál apostol is jelezte, ha nem is kérte. Tegyük meg, ha van rá lehetőségünk!

De nemcsak az emberek felé, hanem főleg az Úr iránt tegyünk többet annál, amit mond. Mit mond, mit kér? Olv. Róm 12,1-2. Tehát: szánjuk oda a testünket áldozatul, és ne szabjuk magunkat a világhoz, hanem ahhoz, ami az Úrnak jó, kedves és tökéletes akarata. Mi az, ami ettől több? Ha figyelünk a Szt. Sz. vezetésére, ezt meg fogja mutatni. Mert nem a lelkünk buzgalmára van szükség!

Miért tegyük, mi ad ehhez erőt? Mi késztet erre?

Az, hogy az Úr többet cselekedett velem annál, mint amit kértem. Mert mint bűnös ember mit kértem? Bűnbocsánatot, és azt, hogy mentsen meg az Úr az örök haláltól, a kárhozattól. És mit kaptam? Ettől sokkal többet! Isten gyermeke lettem J. Kr. által. Mint gyermeke, örököse is lettem Istennek, örököstársa Kr.-nak. Meglátom majd Istent, és hasonló leszek Őhozzá. Mennyivel több ez a kérésünknél! És ahogyan ez megvidámított minket, mi is vidámítsuk meg a szükségben lévőket, és főként Urunk szívét!

2.) Az ima jelentősége

22.v.: Egyúttal pedig készíts nekem szállást; mert reménylem, hogy a ti imádságaitokért nektek ajándékoztatom. Elárulom a testvéreknek, hogy amikor arról beszélgettünk férfikörben, hogy mi legyen ennek a konferenciának a témája, volt olyan javaslat is, hogy az imádság legyen. Az imádság nagyon fontos és hasznos. Így örömömre szolgál, hogy ez az igeszakasz is szól az imádságról.

Nyilvánvalóan sokan imádkoztak azért, hogy Pál apostol szabaduljon ki a börtönből, és hirdethesse köztük továbbra is az evangéliumot, és Kr. titkait.

Olv. Fil 1,21-26: Pál szívesen elköltözött volna az Úrhoz, mert az sokkal jobb. De e testben megmaradnom szükségesebb ti értetek – mondta, a ti hitben való gyarapodástokra és örömötökre. Pál kérte is, hogy imádkozzanak érte. 1Thess 5,25 Atyámfiai, imádkozzatok értünk. 2Thess 3,1 Végezetre imádkozzatok értünk atyámfiai, hogy az Úrnak beszéde terjedjen és dicsőíttessék, amiként ti köztetek is. Zsid 13,18 Imádkozzatok értünk! És az imák nem voltak hiábavalók, Pál kiszabadult a börtönből, és – ahogy írta –, a ti imádságaitokért nektek ajándékoztatom. Mert ugye, ahogy az elején említettem, Pál az Úr foglya volt. Így nem a hatóság, nem a császár, hanem az Úr határozza meg, meddig tart a fogsága.

Felmerül a kérdés: A hívők imája nélkül nem szabadult volna ki Pál a fogságból? Nyilvánvaló, hogy kiszabadíthatta volna az Úr a nélkül is. Akkor miért fontos az imádság? Azért, mert azt bizonyítja, hogy az imádkozóknak is fontos volt az a szolgálat, az igei üzenet, amit Isten Pálra bízott az ő gyarapodásukra.

Testvérek! Ez így van ma is! Ha a gyülekezet, vagy egyes testvérek számára fontos az, akin keresztül az Úr üzen számukra, akkor imádkoznak érte, hogy az Úr tartsa meg, áldja meg, adjon továbbra is kijelentést, hogy épüljenek. Ha nem nagyon fontos, akkor nem nagyon imádkoznak. Ha egyáltalán nem fontos, akkor egyáltalán nem imádkoznak. De akkor egy idő után nem is kapják meg ajándékul.

Hogyan írta Pál? Készíts nekem szállást; mert reménylem, hogy a ti imádságaitokért nektek ajándékoztatom.

Így volt ez Péter apostol életében is. Amikor Heródes ki akarta végeztetni, már az időpontot is kitűzte, akkor a gyülekezet imádkozott, mert fontos volt számukra Péter szolgálata. És az Úr nekik ajándékozta. Mert a szolgáló testvérek Isten ajándékai. Nemcsak a talentumaik, nemcsak a szellemi adományuk ajándék, hanem ők maguk is. Ef 4,11-12: És Ő adott némelyeket apostolokul, némelyeket prófétákul, némelyeket evangélistákul, némelyeket pedig pásztorokul és tanítókul: A szentek tökéletesebbítése céljából szolgálat munkájára, a Krisztus testének építésére. Az Úr nem csupán kegyelmi ajándékokat adott, hanem némelyeket, embereket, testvéreket adott ajándékul a Gyülekezet építésére. A szentek tökéletesebbítése céljából szolgálat munkájára, a Krisztus testének építésére.

Becsüljük meg, és imádkozzunk azokért, akik által épít az Úr, építi a Kr. testét!

3.) Urunk kegyelme

25 .v.: A mi Urunk Jézus Krisztusnak kegyelme [legyen] a ti szellemetekkel! Ugyanezt kívánja Pál apostol más helyen is a levele végén. Gal 6,18: A mi Urunk Jézus Krisztusnak kegyelme legyen a ti szellemetekkel atyámfiai! Ámen. 2Tim 4,22: Az Úr Jézus Krisztus a te szellemeddel. Kegyelem veletek! Ámen.

De a kegyelmet kívánta az apostol a levelének az elején is: 3. v.: Kegyelem nektek és békesség Istentől, a mi Atyánktól, és az Úr Jézus Krisztustól. Kegyelem néktek és békesség! Fontos a sorrend. Békesség csak Isten kegyelmének elfogadása után lehet! A békesség a Szt. Sz. gyümölcse. Így van ez Pálnak szinte minden levelében: Isten kegyelemével kezdi, és azzal is végzi.

Hadd szóljak ezért a végén én is Urunk és Istenünk kegyelméről röviden.

A görög „kharis” szónak, amit kegyelemmel fordítanak, több jelentése van. Azt is jelenti, hogy öröm, kedvezés, jóindulat. Vagyis az Úr kegyelme, az Ő jóindulata, kedvezése felénk az Ő öröméből fakad. Az Úr örül, hogy jót tesz velünk. 5Móz 28,63a: örvendezett az Úr rajtatok, hogy jót tett veletek. (Megjegyzem, hogy annak idején a királyok pl. születésnapjuk örömére adtak kegyelmet a börtönben lévő foglyoknak. Sőt a mai napig így van, hogy pl. a köztársasági elnök valami örömteli nemzeti ünnep alkalmával gyakorol kegyelmet.)

Isten kegyelme olyan jótett, amely nem érdemelhető ki, és teljes mértékben független minden emberi érdemtől. A kegyelem nem érdem, az „nem jár” a bűnösnek. A kegyelem teljesen Istenen múlik. Isten a J. Kr. áldozatáért kegyelmet gyakorol, és elengedi, megbocsátja az ember bűnét. Pál azt írja, 1Tim 1,14: Szerfelett megsokasodott pedig a mi Urunknak kegyelme a Krisztus Jézusban való hittel és szeretettel. Most a nagy kegyelem korszaka van.

A kegyelem nagyobb, mint a mi bűneink. Nagyobb, mint Saulus istenkáromló üldözése, nagyobb, mint Onézimus bűne, szökése. Róm 5,20b: ahol megnövekedik a bűn, ott a kegyelem sokkal inkább bővölködik.

De az Ige arra is figyelmeztet, hogy a kegyelemmel vissza is lehet élni. Róm 6,1-2: Mit mondunk tehát? Megmaradjunk-e a bűnben, hogy a kegyelem annál nagyobb legyen? Távol legyen: akik meghaltunk a bűnnek, mimódon élnénk még abban? A kegyelem nemcsak megbocsátja a bűnt, hanem meg is szabadít a bűn rabságából.

Júd 1,4: Mert belopózkodtak valami emberek, akik… a mi Istenünknek kegyelmét bujálkodásra fordítják. Napjainkban is vannak, akik így élnek, és azt hirdetik, hogy nekünk semmi felelősségünk és feladatunk nincs, nem vagyunk a törvény alatt, tőlünk Isten semmit nem vár el, és maradnak a bűnös életben, mert a kegyelem majd mindent jóra fordít. Vagyis: a kegyelmet bujálkodásra fordítják.

Az Úr J. Kr. kegyelme őrizzen meg minket ettől! Legyünk engedelmesek, és gyarapodjunk az Ő megismerésében, hogy beteljünk az Ő szeretetével! Ámen.