Olv. Filem 1-3. 10-11. 23-24.

A levél hátteréről, és a benne említett testvérekről szólok. Ezt azért tartom fontosnak, hogy egyrészt lássuk, milyen helyzetben volt Pál apostol, mikor ezt a levelet írta. Másrészt látszik belőle, hogyan éltek és gondolkoztak a testvérek. Milyen szoros és szerves kapcsolat volt akkor a testvérek és a gyülekezetek között.

1.) A levél háttere

1.v. eleje: Pál, Krisztus Jézusnak foglya.

Pál kétszer volt római fogságban. Először szabadon fogadhatott vendégeket, testvéreket. Ebből a fogságból kiszabadult, majd másodszor is fogságba jutott. Innen írta Timótheusnak a 2. levelet. A második fogság mártírhalálával ért véget.

Az első fogságáról olv. Apcs 28,16. 30-31 Filemonnak innen írta a levelet. Megjegyzem, hogy innen írt levelet Efézusba, Filippibe és Kolosséba is.

Ef 6:19-20 … az evangélium titkát, amelyért követséget viselek láncok között…

Fil 4:22 Köszöntenek titeket …a császár udvarából valók.

Kol 4,18: Emlékezzetek meg az én bilincseimről!

Pál nem Róma vagy a császár foglyának nevezi magát, hanem Kr. J. foglyának, mert tudja, – és jó, ha mi is tudjuk –, hogy nem a hatóságok, hanem az Úr rendezi az életünket, annak minden eseményét, még a fogságot is!

1-2. v.: Pál sok testvérrel tartott kapcsolatot a fogságban is. Levelet írt Filemonnak, Appiának, Arkhippusnak. Ebből a levélből kiderül, hogy vele volt Timótheus, Onésimus, Epafrás, Márk, Aristárkhus, Démás és Lukács, 7 testvér, akik munkatársai voltak, szolgáltak az Úrnak, és Pálnak is.

Megemlítek még 2 testvért, akik ebben az időben Pállal voltak: Tikhikust és Jézust, kit Justusnak is hívtak. Róluk majd a Kolossé levélből olvasunk.

A következőkben röviden erről a 12 testvérről szólok, mert jó példával jártak elől, és tanulhatunk tőlük. Még Démás esetéből is tanulhatunk, aki végül elhagyta Pált.

2.) A levélben említett testvérekről

Ezek a testvérek különböző gyülekezetekben éltek. Vegyük sorra őket!

Legtöbben a Kolossébeli gyülekezethez tartoztak, összesen öten.

(1) Filemon. (1.v.) Név jelentése: Barátságos, szeretetteljes.

Neki szól a levél. Ma még sok szó lesz róla, így csak röviden említem. Pál „szeretett munkatársunknak” nevezi. Olv. Kol 4,7-9: Ebből kiderül, hogy Filemon Kolosséban élt, és gazdag ember volt, hisz Onézimus az ő rabszolgája volt.

Filem 2b.-ből tudjuk, hogy az ő házánál volt a gyülekezet. Abban az időben házaknál voltak a gyülekezeti összejövetelek. Kol 4,15: Köszöntsétek az atyafiakat, kik Laodiceában vannak, és Nimfást és a gyülekezetet, mely az ő házánál van. Róm 16,5: És köszöntsétek azt a gyülekezetet, mely az ő házukban van. (Itt Akviláról és Priszcilláról van szó. Akkor még Rómában voltak.) A történelem folyamán mindig házi összejövetelekkel kezdődött a nagyobb gyülekezetek élete is. A mi gyülekezetünk is úgy kezdődött, hogy testvérek házánál jöttünk össze. Eleinte nyolcan-tízen. Ma is sok házi összejövetel van, mint az apostoli időkben.

Filemon is a házánál adott helyet a gyülekezetnek, hogy az evangélium terjedjen és a hívők szellemben növekedjenek. Lehetséges, hogy még eljön az idő, amikor ugyanígy csak házaknál lehet összejövetelt tartani. Valószínűleg úgy fejeződik be a gyülekezet korszaka, ahogy kezdődött: házaknál jön össze a helyi gyülekezet.

(2) Appia. (2.v.) Női név

Nem derül ki a Szentírásból, hogy kicsoda. Mivel a Filemon házánál lévő gyülekezethez tartozott, és Pál külön kiemeli, feltételezhetjük, hogy Filemon felesége, esetleg nőtestvére volt. Pál „szeretettnek” nevezi, olyannak, akit szeretnek. Nyilván könnyen szerethető, szeretetre méltó nőtestvér volt.

(3) Arkhippus.(2.v.) Férfi név.

Ő is a Filemon házánál lévő gyülekezet tagja volt, és mivel Pál külön kiemeli, lehetséges, hogy Filemon közeli rokona, talán a fia volt. Pál bajtársnak, azaz harcostársnak nevezi. Arkhippus Kolosséban szolgáló testvér volt: Kol 4,17: És mondjátok meg Arkhippusnak: Vigyázz a szolgálatra, melyre vállalkoztál az Úrban, hogy azt betöltsed! Ez a figyelmeztetés nekünk is szól. Mindenkire bízott az Úr valamilyen szolgálatot. Pl. a bizonyságtevő életet, imádkozást, segítést, bátorítást, vagy az igehirdetést, stb. Azt nem tudjuk, mire vállalkozott Arkhippus az Úrban, mit kapott vagy fogadott el az Úrtól, de Pál inti, hogy azt töltse be. Az Úr bíz meg szolgálattal, Ő ad hozzá kegyelmi ajándékot is, Ő tesz rá alkalmassá is, de nekünk kell elfogadni és betölteni. Ha nem fogadjuk el, az Úr nem erőlteti ránk. Így volt pl. Ézsaiás is. Ézs 6:8 És hallám az Úrnak szavát, aki ezt mondja vala: Kit küldjek el és ki megyen el nekünk? Én pedig mondék: Ímhol vagyok én, küldj el engemet! Azt a szolgálatot, amit az Úrtól vettünk, elvállaltunk, azt töltsük be, akkor is, ha nehéz!

(4) Onésimus. (10.v.) Név jelentése: Hasznos, segítő.

Róla is sok szó esik ma. Most csak annyit, hogy Filemon szökött rabszolgája volt, aki Rómában, Pál apostol szolgálatára megtért. 11.v.: Aki egykor teneked haszontalan volt, most pedig mind neked, mind nekem nagyon hasznos.

Így van ez ma is: Amíg valaki meg nem tér az Úrhoz, haszontalan az élete. Még akkor is, ha emberileg sok jót tesz, csak nem az Úr szerinti jót. Az életünk akkor lesz mindenki számára hasznos, ha újonnan születünk, és az életünket az Úrnak átadjuk, hogy Ő rendelkezzen vele.

(5) Epafrás. (23.v.) Név jelentése: Szeretetre méltó. Ékesen szóló.

Ő a Kolossébeli gyülekezetben igehirdető, tanító volt. Olv. Kol 1,3-8. Pál a Kol. levelet is a fogságból írta. A 8.v.-ből az tűnik ki, hogy Epafrás meglátogatta Pált a fogságban. Pál a Filem 23. v.-ben fogolytársának nevezi.

Pál szép bizonyságot tesz róla: Olv. Kol 4,12-13: Nagyon tanulságos ez! Epafrás nemcsak Igét hirdetett, nemcsak tanított, hanem buzgó imádkozó volt. Azt kérte, hogy a testvérek megállhassanak tökéletesen és teljes meggyőződéssel az Istennek minden akaratában. Nagyon tanulságos kérés! Mert gondoljuk meg, hogy közben üldözést is szenvedtek, sok fáradságos munkát végeztek, de nem ez volt az imatémájuk, hanem Isten akaratának a teljesítése volt a céljuk.

Epafrás nemcsak igehirdető és imádkozó volt, hanem gyakorlatban is sokat fáradozott. Pál azt írta: Mert bizonyságot teszek ő felőle, hogy sokat fárad értetek és azokért, kik Laodiceában és Jerápolisban vannak. Ez a 3 város közel volt egymáshoz. Ma is ugyanígy van. Az egymás közelében lévő falvak, városok testvérei kapcsolatot tartanak, és ki-ki a többieket segíti abban, amit Istentől kapott, amit az Úr rábízott.

E testvérek életén keresztül is bepillanthattunk a Kolossébeli gyülekezet életébe. Pál apostol szép bozonyságot mond róluk: Olv. Kol 1,4-5: Hit, remény, szeretet. Azt is, láthatjuk, Isten micsoda mély titkokat jelentett ki nekik. Csak egyet említek. Olv. Kol 1,15-17: És Ő előbb volt mindennél, és minden Ő benne áll fenn.

Listrából vagy Derbéből való

(6) Timótheus. (1.v.) Név jelentése: Istent tisztelő, Istent félő.

Róla sok szó esik a Bibliában. Zsidó anya és görög apa fia. Anyja és nagyanyja istenhitre oktatta. Felhívom az anyukák és a nagymamák figyelmét erre, de a gyerekek figyelmét is, hogy mennyire fontos, és milyen nagy lehetőség, hogy így neveljék a gyermekeiket, unokáikat. 2Tim 3,14-15: De te maradj meg azokban, amiket tanultál, és amik reád bízattak, tudván kitől tanultad, és hogy gyermekségedtől fogva tudod a szent írásokat, melyek téged bölccsé tehetnek az üdvösségre a Krisztus Jézusban való hit által.

Timótheus Pál apostol által jutott hitre. 1Tim 1,2a: Timótheusnak, az én igaz fiamnak a hitben. 2Tim 1,2: Timótheusnak, az én szeretett fiamnak. Ő is volt fogságban, mint Pál apostol: Zsid 13,23: Legyen tudtotokra, hogy a mi atyánkfia Timótheus kiszabadult, akivel ha csakhamar eljő, meglátogatlak titeket.

Talán a legszebb bizonyságtétel Timótheusról a Fil 2,20-22: Mert nincsen velem senki hozzá hasonló indulatú, aki igazán szívén viselné dolgaitokat. Mert mindenki a maga hasznát keresi, nem a Krisztus Jézusét. Az ő kipróbált voltát pedig ismeritek, hogy miképpen atyjával a gyermek, együtt szolgált velem az evangélium ügyében.

Nagyon fontos szempontokat említ Pál Timótheusról. Igaz fiam, szeretett fiam. Nem a maga hasznát keresi, igazán szívén viseli a testvéreket és együtt szolgál Pállal, mint szellemi atyjával. Sajnálom azokat a fiatal testvéreket, akik nem tudnak tartósan az idősek közül senkit szellemi atyjuknak tekinteni, és együtt szolgálni, hanem egy idő után szembe fordulnak az atyákkal, mert úgy gondolják, hogy „ők jobban tudják”. Szellemileg erre is vonatkozik, hogy az utolsó időkben a gyermekek szüleik iránt engedetlenek és hálátlanok lesznek, miközben megvan a kegyesség látszata.

A Jeruzsálemi gyülekezetből való

(7) Márk. (24.v.) Ez a római neve. A zsidó neve: János.

Ő írta a Márk evangéliumát. Hogy Jeruzsálemből való volt egyrészt abból látszik, hogy Péter a börtönből való szabadulása után Márk anyjának a házához ment, ahol sokan imádkoztak. (Nagy valószínűséggel Márk anyjának a házánál volt a gyülekezeti összejövetel máskor is, azért tudta Péter, hogy hová menjen). Másrészt: Apcs 12,25: Barnabás és Saulus pedig visszatérének Jeruzsálemből, betöltvén szolgálatukat, maguk mellé véve Jánost is, kinek mellékneve Márk vala. Ő Barnabás unokaöccse volt. A missziós útjuk elején Pál és Barnabás a miatt különbözött össze, és váltak el egymástól, hogy Pál nem akarta Márkot magukkal vinni az újabb útra, mert az előző úton visszafordult. Ebben a levélben már ott látjuk Márkot Pál mellett. Sőt Pál legutolsó levelében, 2Tim 4,11-ben azt írja: Márkust magadhoz vévén, hozd magaddal: mert nekem alkalmas a szolgálatra. Péter apostol pedig fiának nevezi Márkot. (1Pét 5:13). Nagy tanulság, hogy Isten gyermekeinek vannak ugyan hibái, de az Úr senkiről nem mond le, és mi se mondjunk le.

A Thesszalónikai gyülekezetből való

(8) Aristárkhus. (24.v.)

Apcs 20,4: Kíséré pedig őt (Pált) … a thessalonikabeliek közül Aristárkhus. Pál apostol útitársa volt, akit Efézusban Pál helyett vonszoltak a népgyűlés elé. Rómába vezető útjára is elkísérte Pált. Apcs 27,2-ből kiderül, hogy amikor Pált fogolyként Rómába vitték, és hajótörést szenvedtek, akkor is vele volt Aristárkhus. Kol 4,10-ben az apostol fogolytársaként említi, a Filemonhoz írt levélben pedig munkatársának. Pálhoz, és nyilvánvalóan az Úrhoz való ragaszkodása példamutató.

Ázsiai, valószínűleg Efézusi gyülekezetből való.

(9) Tikhikus. (Kol 4,7) Név jelentése: Szerencsés, szerencse fia.

Két igevers alapján gondolom, hogy efézusi volt: Apcs 20,4: Kíséré pedig őt (Pált) … Ázsiabeliek … Tikhikus és Trofimus. (Az akkori Ázsia fővárosa Efézus volt. Trófimust pedig egyértelnműen efézusinak mondja az Ige. Apcs 21,29a: Mert látták vala annak előtte az efézusi Trofimust ő vele (Pállal) a városban.

Tikhikus Pál apostol munkatársa volt, aki több alkalommal kézbesítette a leveleit a börtönből a címzetteknek. Ef 6,21: Hogy pedig ti is megtudjátok dolgaimat, hogy mit cselekeszem, mindent megismertet veletek Tikhikus, a szeretett atyafi és hív szolga az Úrban. A Filemonhoz írt levélben nem szerepel ugyan a neve, mert Pál éppen Kolosséba küldte Onésimussal együtt. Olv. Kol 4,7-9. Pál utolsó levelében is említi: 2Tim 4,12: Tikhikust pedig Efézusba küldöttem. Micsoda jó bizonyság! Szeretett atyafi és hív szolga és szolgatárs az Úrban, megvigasztalja a ti szíveteket. Milyen jó szolgálatot tett Pál leveleinek a kézbesítésével! Legyünk mi is ilyenek!

Nem ismert a gyülekezeti hovatartozásuk

(10) Démás. (24.v.) Név jelentése: A nép kedveltje.

Pál őt is munkatársának nevezi. A Kolossé levélben is felbukkan a neve azok között, akik köszöntik a gyülekezetet. Démásról a legismertebb Ige: 2Tim 4,10a: Mert Démás engem elhagyott, e jelen való világhoz ragaszkodván, és elment Thessalonikába. (Ennek alapján gondolom, hogy talán Thesszalónikából való, de ez bizonytalan.) Két tanulságot említek meg vele kapcsolatban. 1. Komoly hívő embereket, Pál munkatársait, és természetesen minket is fenyeget az a veszély, hogy ha nem vigyázunk, elesünk, és pl. a világhoz ragaszkodunk, akkor, 1Kor 10,12: Aki azt hiszi, hogy áll, vigyázzon, hogy el ne essék! 1Ján 2,15b: Ha valaki a világot szereti, nincs meg abban az Atya szeretete. Jak 4,4: a világ barátsága ellenségeskedés az Istennel! 2. Aki a világ barátsága miatt Isten ellen fordul, annak megszakad a kapcsolata a többi testvérrel is. Démás nemcsak Pált hagyta el, hanem Pál többi munkatársát is. Isten elhagyását a többi hívő elhagyása teszi nyilvánvalóvá. Figyelmeztetés ez ma is: Akinek lazul a kapcsolata a testvérekkel, annál baj van!

(11) Lukács. (24.v.) Név jelentése: Napfényes, világos.

Ő írta a Lukács evangéliumát és az Apostolok cselekedeteit is. Ez utóbbiból látszik, hogy Pállal együtt sokat utazott, sokfelé elkísérte. Kol 4,14-ben szeretett orvosnak nevezi őt Pál. Ő hűséges maradt Pálhoz, és nyilván az Úrhoz is. Pál utolsó levélében, ahol arról van szó, hogy Démás elhagyta, ezt olvassuk. 2Tim 4,11-ben: Egyedül Lukács van velem. Legyen példa előttünk Lukács hűsége!

(12) Jézus, kit Justusnak [is] hívnak. (Kol 4,11) Név jelentése: Igazságos szabadító.

Pál a munkatársának nevezi őt is. Elgondolkoztam azon, hogy Urunk nevét viselni milyen felelősség lehetett. Aztán arra gondoltam: De hiszen mi is Urunk nevét viseljük! A „keresztyén” név nem a keresztből származik, hanem Kr. nevéből. Azt jelenti: Krisztusiak. Krisztushoz tartozók. Apcs 11,26b: a tanítványokat először Antiókhiában nevezték keresztyéneknek. Míg a Jézus név Urunk földi neve volt, a Krisztus név Felkentet, a Messiást, Isten dicsőséges Fiát jelenti. A keresztyén név viselése még nagyobb felelősség, mint a Jézus név viselése volt.

Azzal fejezem be, hogy járjunk méltóan e névhez, Urunk J. Kr. nevéhez! 2Tim 2,19: Mindazáltal megáll az Istennek erős fundamentoma, melynek pecséte ez: Ismeri az Úr az övéit; és: Álljon el a hamisságtól minden, aki Krisztus nevét vallja. Ámen.