Testvéri konferencia (Debrecen 2023.04.15.) - Ige 1Tit. 1: 1-16.

Hozzászólás - Deme Dániel (Salgótarján)

Szeretett Testvérek!

Szeretnék röviden hozzászólni a 6. vershez: „Ha van feddhetetlen, egy feleségű férfiú, akinek hívő, nem kicsapongással vádolt avagy engedetlen gyermekei vannak.”

Ebben az Igében olyan emberről van szó, akiről Pál apostolban munkálkodó Szent Szellem által Isten kijelentette az Úr Jézus Krisztusba vetett hitben való helyzetét és jellemvonásait, melyek összefüggésben vannak a feddhetetlen életvitellel. A ’feddhetetlen’ szó másképpen így is fordítható: ’nem vádolható’. A Róm. 8:33-ban olvassuk, hogy ki vádolja (vagy feddi meg) az Isten válaszottait. A válasz az, hogy Isten az, aki megigazít, vagyis az Ő igazsága (Krisztus – Ján. 14:6) tesz vádolhatatlanná. Ez a szellemi valóság. De a bűn teste miatt meg kell harcolni ezt a gyakorlatban.

A Krisztusban hívő ember (férfi és nő – Gal. 3:28) helyzetével kapcsolatos történéseket sorrendjük szerint a következőkben foglalhatjuk össze: megszabadult a sötétség hatalmából, és egyúttal átvitetett az Isten szerelmes Fiának országába (Kol. 1:13), tehát megeleveníttetett (Ef. 2:1) együtt a Krisztussal (Ef. 1:5), feltámasztatott és ültettetett a mennyekben Krisztus Jézusban (Ef. 1:6), mely események kegyelemből és nem cselekedetekből történtek (Ef. 1:7-8), és ezzel egy új teremtés jött létre (2Kor. 5:17 és Gal. 6:15), teremtetvén jó cselekedetekre, melyeket előre elkészített az Isten (Ef. 1:9), így örökös társsá és egyugyanazon test tagjává (Ef. 3:6), a Krisztus testének tagjává vált (1Kor. 12:27). A Krisztusban hívő ember jellemvonásai a helyzetéből fakadnak: felszabadult a bűn alól és Isten rabszolgájává lett (Róm. 6:22), Isten szeretete szorongatja, hogy ne magának éljen, hanem annak, aki érette meghalt és feltámadt (2Kor. 5:14-15). Ezért Pál apostol több levelében úgy mutatkozik be, mint Isten rabszolgája, és tudatában van annak a kettős igazságnak, hogy Krisztus áldozata által örökre tökéletessé vált (Zsid. 10:14), azonban még test szerint nem tökéletes (Fil. 3:13). Mivel tudja, hogy a testében nem lakik semmi jó (Róm. 7:18), és a testének megváltását várja (Róm. 8:23), ezért megsanyargatja a testét, hogy amíg másoknak szolgál, valami módon méltatlanná ne váljék (1Kor. 9:27). Ezt a magatartást várja el az idősebb hívő testvérektől is, akik mint vének (presbiterek), vagy vénekként még felvigyázó szolgálattal is megbízott személyek (episzkoposz). Tehát ezt a szívbeli magatartást várta Pál tőlük: Krisztusban megigazultak (Gal. 2:16), de az erejét vesztett bűn testében még élők (Róm. 6:6), ennélfogva törekedjenek arra, hogy Isten számára kedves módon éljenek (2Kor. 5:9).

A feddhetetlen hívő ember jelleméhez hozzátartozik a kipróbáltság (Fil. 2:22). Kipróbáltnak kell lennie egyrészt abban, hogy nem uralkodhat a másik testvér hitén, hanem munkatárs kell, hogy legyen a testvérek örömeiben (2Kor. 1:24), és nem uralkodhat a gyülekezeten sem, hanem példakép kell, hogy legyen a többi hívő előtt (1Pét. 5:3) úgy, mint aki magát a többi idősebb testvér társának tekinti (1Pét. 5:1), és a másik testvért különbnek tartja magánál (Fil. 2:3), tehát betöltve az egyetlen tartozást a másik testvér felé: a testvérszeretetet (Róm. 13:8). Másrészt kipróbáltnak kell lennie abban is, hogy az egyetlen feleségével, az Istentől kapott hozzáillő segítőtársával (1Móz. 2:18) és Krisztusban testvérével (Gal. 3:28) kölcsönösen egymásnak engedtek, amint az Isten is Krisztusban megengedett nekik (Ef. 4:32), így engedelmeskednek egymásnak Isten félelmében (Ef. 5:21). Ugyanakkor mint férj, szereti a feleségét, a feleség pedig tiszteli a férjét (Ef. 5:33), és engedelmeskedik neki, mint az Úrnak (Ef. 5:22). Ha nem így tesznek, akkor a szülők egymás előtt és gyermekeik előtt is megvallják bűneiket (Jak.5:16 és 1Ján. 1:9). Harmadrészt kipróbáltnak kell lennie a gyermeknevelésben. A ’hívő’ kifejezés azt is jelenti, hogy ’hűséges’. A gyermekek hűségesek ahhoz, amit a szüleiknél látnak, vagyis a példájukhoz. A szülők megválogatják a szavaikat, beosztják az idejüket, az anyagi javaikat, így keresik Isten akaratát az életük körülményeiben, ezáltal a gyermekeik is ezt az életmódot teszik a magukénak: nem válnak kicsapongókká, sem engedetlenekké, mert megtanulnak különbséget tenni a jó és a rossz között. Eddig tart a szülői felelősség. Amikor a gyermekek felnőnek, akkor már a saját felelősségük szerint döntenek, és viselik döntéseik következményeit. De a szülők jó példája segítheti őket arra, hogy szabad akaratból elfogadhassák az Úr Jézus Krisztust személyes megváltójuknak.

Az Úr Jézus Krisztus áldásával köszöntöm a Testvéreket családommal együtt!

Salgótarján, 2023.04.06. Deme D.