Bevezetésül először magáról Titusról, aztán a Titushoz írt levélről, majd az 1. részről szólok nagy vonalakban. Végül a számomra kijelölt első 4 versről, amiben a hangsúlyt az igazmondó Istenre helyezem.

1.) A Titusról

Titus nem zsidó volt, hanem a népek (pogányok) közül való. A nem zsidó hívőket viszont némelyek szerették volna zsidóvá tenni, és a törvény megtartására kötelezni. Apcs 15:1 Némelyek pedig, kik Júdeából jöttek alá, így tanítják vala az atyafiakat: Ha körül nem metélkedtek Mózes rendtartása szerint, nem üdvözülhettek. Emiatt ment fel Pál és Barnabás Jeruzsálembe az apostolokhoz és a vénekhez, és magukkal vitték Titust is, mintegy bemutatva az apostoloknak egy pogányok közül való hívőt. Gal 2:2-3 Fölmentem pedig kijelentés következtében és eléjük adtam az evangéliumot, melyet hirdetek a pogányok között, ... De még a velem levő Titus sem kényszeríttetett a körülmetélkedésre, noha görög vala.

A jeruzsálemi apostolokat és véneket meggyőzte a Szt. Sz. arról, hogy Kr.-ban nincs különbség zsidó és pogány között. Péter így foglalta össze: Apcs 15:8-11 És a szíveket ismerő Isten bizonyságot tett mellettük, mert adta nekik a Szent Szellemet, miként nekünk is; És semmi különbséget sem tett mi köztünk és azok között, a hit által tisztítván meg azoknak szívét. Most azért mit kísértitek az Istent, hogy a tanítványok nyakába oly igát tegyetek, melyet sem a mi atyáink, sem mi el nem hordozhattunk? Sőt inkább az Úr Jézus Krisztus kegyelme által hisszük, hogy megtartatunk, miképpen azok is.

Titus később is szilárdan kitartott emellett, és Pálnak hasznos, megbízható munkatársa lett. Ezért bízhatta meg Pál fontos dolgokkal ebben a levelében is.

2.) A Titushoz írt levélről

Pál azzal bízta meg Titust, hogy Kréta szigetén hozza rendbe a hátra maradt dolgokat. Ebből az tűnik ki, hogy Pál Krétán is hirdette az evangéliumot, és sokan hívőkké lettek. Gyülekezet jött létre több városban, és azoknak további pásztorolásra, útmutatásra volt szükségük, amit Titusra bízott.

Mivel az ApCs-ről szóló könyvben, ami Pál első római fogságával ér véget, nem olvasunk arról, hogy Pál Krétán jár volna. Ezért nagyon valószínű, hogy az első római fogságából való szabadulást követően hirdette ott az Igét.

A Titushoz írt levélből kiderül, milyen problémák voltak a krétai hívők közt.

Néhányat megemlítek:

1. Nem voltak a gyülekezeteknek presbiterei, elöljárói.

2. A hívők közül sokan méltatlanul éltek az Úrhoz. Ezért kellett így inteni őket: 2,10: Ne tolvajkodjanak, hanem teljes jó hűséget tanúsítsanak; hogy a mi megtartó Istenünknek tudományát ékesítsék mindenben. 2,12: megtagadván a hitetlenséget és a világi kívánságokat, mértékletesen, igazán és szentül éljünk a jelenvaló világon.

3. A jócselekedetek fontosságára int. Nem azért, hogy cselekedeteik által nyerjék el az üdvösséget, hanem azért, hogy jó gyümölcsöt teremjenek. 3,14: Tanulják meg pedig a mieink is, hogy jó cselekedetekkel járjanak elől a szükséges hasznokra, hogy ne legyenek gyümölcstelenek.

4. Számomra ezekből az látszik, mintha a kegyelem nagyságát, és a törvénytől való mentességet némelyek úgy értelmezték volna, hogy „mindent szabad”. Ez a veszély ma is fennáll.

3.) A Titushoz írt levél 1. részéről

Az első részben a presbiterekről van szó. Vénekről, püspökökről, a gyülekezet elöljáróiról. Bár Isten Szelleme minden hívő embert külön is vezet, de a gyülekezetben mégis szükség van vezetőkre, elöljárókra.

Miért szükségesek a presbiterek? Azért, mert a gyülekezetben vannak hitben kiskorúak, akiknek külső vezetésre is szükségük van. Ezen kívül a gyülekezetben szoktak lenni engedetlenek is. Krétán sok ilyen volt. 1,10-11: Mert van sok engedetlen, hiába való beszédű és csaló, kiváltképpen a körülmetélkedésből valók, akiknek be kell dugni a szájukat; akik egész házakat feldúlnak, tanítván rút nyereség okáért, amiket nem kellene.

Az 1. r.-ben szó van a presbiterekkel szemben támasztott követelményekről, a feladataikról, a nehézségekről a gyülekezetekben.

Hangsúlyosan merül fel az engedelmesség kérdése már itt az 1. r.-ben is, de a továbbiakban is. Az engedelmesség és az engedetlenség ma is súlyos kérdés. Súlyos kérdés a családban, a társadalomban, de fokozottan súlyos a gyülekezetben, ahol példát kellene mutatnunk a családunk és a világ felé, hogy Isten akaratát, az alá- és fölé rendelést is komolyan kell venni, mert abból áldás fakad.

4.) Olv. Tit 1,1-4.

Amint az elején mondtam, ebből a 4 versből a hangsúlyt arra szeretném tenni, amit a 2. v.-ben így olvastunk: melyet megígért az igazmondó Isten örök időknek előtte. Isten igazmondó, Isten sohasem hazudik, és soha nem téved.

Mit ígért meg az igazmondó Isten örök időknek előtte? Első megközelítésben azt mondhatjuk, hogy Isten az örök életet ígérte meg örök időknek előtte. Ha azonban a felolvasott igeversek alapján újabb kérdéseket teszünk fel, akkor egy csodálatos távlat és titok nyílik meg előttünk. Megláthatjuk, hogy kiknek ígérte meg Isten az örök életet. Elgondolkodhatunk azon is, mit jelent a 3. v. eleje: Megjelentette pedig a maga idejében az ő beszédét a prédikálás által, amely reám bízatott a mi megtartó Istenünknek parancsolata szerint. Miért mondja Pál apostol, hogy az örök élet reménységének a hirdetése reá bízatott, noha a 12 apostol és az evangélisták is a Krisztusban felkínált örök életet, annak a reménységét hirdették?

De vegyük sorba a kérdéseket!

(1) Pál apostol ezt a levelet a görög Titusnak írta, aki Krétán, főleg pogányokból lett gyülekezetekben szolgált. Ez megmagyarázza, miért írta Pál a 3. v.-ben, hogy reá bízta Isten az Ő beszédét. Ugyanis Pált választotta arra, hogy a pogányoknak hirdesse az evangéliumot. Pál nagyon szerette saját népét, Izraelt, és nekik akarta hirdetni a Krisztust, de az Úr másképpen döntött. Őt a pogányok közé küldte. Olv. ApCs 22,17-21. Pál vállalta, és hűségesen végezte ezt a küldetést. Ezt az apostolok is elismertek. Gal 2:9 És elismervén a nekem adatott kegyelmet, Jakab és Kéfás, meg János, kik oszlopokul tekintetnek, bajtársi jobbjukat nyújták nekem és Barnabásnak, hogy mi a pogányok között, ők pedig a körülmetélés között [prédikáljunk].

Tanulság a számunkra, hogy a szolgálatunkat nem mi, hanem az Úr választja meg. Hiába szeretne valaki tanító lenni, ha az Úr nem azt bízta rá. Akkor csak zavart okoz. Hiába szeretne valaki az elesetteknek segíteni, gyámolítani, könyörülni, ha az Úr mással akarja megbízni. Hiába akar valaki Afrikába menni Igét hirdetni, ha az Úr azt mondja neki, amit a megszabadított ördögi megszállottnak mondott: Márk 5:19 Eredj haza a tiéidhez, és jelentsd meg nekik, mely nagy dolgot cselekedett veled az Úr, és mint könyörült rajtad. Ha az Úr akaratát teszem, akkor azok, akik oszlopul tekintetnek a gyülekezetben, elismerik a nekem adott kegyelmet, és bajtársi jobbjukat nyújtják. Vigyázat! Nem mindegy, kikre hallgatunk!

(2) Pál apostolnak jelentette ki az Úr, és rá volt bízva a Gyülekezet titkának a hirdetése is. Azon túl, hogy a pogányokhoz küldetett! Olv. Ef 3,1-3. Mi ez a titok? Olv. Ef 1,3-6. Micsoda kijelentés! Kiválasztott minket Kr.-ban a világ teremtetése előtt, és meg is áldott minden szellemi áldással. Eleve elhatározta, hogy minket a maga fiaivá fogad Jézus Krisztus által az Ő akaratának jó kedve szerint. Tehát nem a mi érdemünk vagy cselekedeteink szerint, hanem jó kedve szerint. Mert Istennek így tetszett! Ef 1,13-14 szerint megpecsételtettetek az ígéretnek ama Szt. Sz.-el, Aki záloga a mi örökségünknek. Ef 1,22-23: Őt tette mindeneknek fölötte a Gyülekezet fejévé, mely az Ő teste, teljessége Ő neki, aki mindeneket betölt mindenekkel. Dicső és magasságos ígéretek, és ezeket az igazmondó Isten tette!

Olv. Ef 2,4-6: megelevenített együtt a Krisztussal, (kegyelemből tartattatok meg!) És együtt feltámasztott és együtt ültetett a mennyekben, Krisztus Jézusban. Még akkor meg sem születtünk, de mégis igaz, mert az igazmondó Isten jelentette ki!

Olv. Ef 2,20-22: Nemcsak a testünk a Szt. Sz. temploma, hanem a Gyülekezetet a Szt. Sz. együtt építi szent templommá, Isten hajlékává!

Az emberi ész azt mondja, és a Sátán erre ráerősít: „Nézd csak meg magadat, nézd meg a többieket a gyülekezetben! Mennyi bajt, sőt bűnt látsz! De nemcsak most és itt, már az apostoli korban is mennyi szégyenletes bűn volt a gyülekezetekben! Lehetetlen – mondja a kísértő – hogy a Szt. Sz. együtt épít minket szent templommá, Isten hajlékává! DE gondoljuk meg, hogy ezt az igazmondó Isten jelentette ki! Ez nem jelenti azt, hogy maradjunk a bűnben, hanem ellenkezőleg!

(3) Isten korábban is tett lehetetlennek látszó kijelentéseket.

Olv. Róm 4,17-25.  Isten ígéretet tett Ábrahámnak, és Ábrahám hitt Istennek akkor is, amikor emberileg már lehetetlen volt, hogy fia legyen. 1Móz 18:13-14 És monda az Úr Ábrahámnak: Miért nevetett Sára, ezt mondván: Vajon csakugyan szülhetek-e, holott én megvénhedtem? Avagy az Úrnak lehetetlen-e valami? Annak idején, esztendőre ilyenkor visszatérek hozzád, és fia lesz Sárának. És úgy lett, mert az igazmondó Isten szólt, Akinek semmi sem lehetelen! A mi részünk is az, mint az Ábrahámé, hogy ne kételkedjünk Isten szavában! Zsid 6,17-18: Miért is az Isten kiválóbban meg akarván mutatni az ígéret örököseinek az ő végzése változhatatlan voltát, esküvéssel lépett közbe, hogy két változhatatlan tény által, melyekre nézve lehetetlen, hogy az Isten hazudjon, erős vigasztalásunk legyen minekünk, mint akik oda menekültünk, hogy megragadjuk az előttünk levő reménységet.

Befejezés:

Legyünk hálásak Istennek, az igazmondó Istennek, az örök élet reménységéért, amit megígért, és amit az Ő szolgái által hirdetett a mi számunkra is.

De azt is vegyük a szívünkre, hogy az Ige minden szava igaz, mert lehetetlen, hogy az Isten hazudjék. Ezért úgy hallgassuk ma egész nap, és máskor is, mindig az Igét, hogy Isten az Ő Szavának érvényt szerez minden körülmények közt.

Egy Igével fejezem be. Róm 8,11-14: De ha Annak a Szelleme lakik bennetek, Aki feltámasztotta Jézust a halálból, ugyanaz, aki feltámasztotta Kr. Jézust a halálból, megeleveníti a ti halandó testeiteket is az Ő tibennetek lakozó Szelleme által. Annak okáért atyámfiai, nem vagyunk adósok a testnek, hogy test szerint éljünk: Mert, ha test szerint éltek, meghaltok; de ha a test cselekedeteit a Szellemmel megöldököli-tek, éltek. Mert akiket Isten Szelleme vezérel, azok Istennek fiai. Ámen.