Tartalomjegyzék:

04.) Hogyan értelmezzük, hogy akár ébren vagyunk, akár aluszunk?

05.) Az ember is megkísértheti az Istent?

06.) Hogyan értelmezzük: Tisztességre és gyalázatra való edény?

07.) A hívő és a hitetlen ember testi halála utáni állapota és holléte.

4.) Kérdés

Mert nem haragra rendelt minket az Isten, hanem arra, hogy üdvösséget szerezzünk a mi Urunk Jézus Krisztus által, Aki meghalt érettünk, hogy akár ébren vagyunk, akár aluszunk, együtt éljünk ő vele. 1Thess 5,9-10

Hogy értelmezzük, hogy nem haragra rendelt minket, akár ébren vagyunk, akár aluszunk?

Válasz:

Az előző rész, az 1Thess 4. r. végén az elragadtatásról van szó. Az 5. rész eleje az Úr napjának az idejéről szól Az Úr napja a harag napja.

A 9. vers: Mert nem haragra rendelt minket az Isten, hanem arra, hogy üdvösséget szerezzünk a mi Urunk Jézus Krisztus által – az elragadtatással kapcsolatosan két dologról szól: az üdvösségről (megmenekülésről) és a haragról. Üdvösségben a hívők részesülnek, akiket elragad az Úr. Viszont az elragadtatás az itt maradtak számára Isten haragját jelenti, ami a Jelenések könyvében leírt csapások idején rászakad a világra.

A 10. vers: A ki meghalt érettünk, hogy akár ébren vagyunk, akár aluszunk, együtt éljünk ő vele – azt jelenti, hogy akik Krisztuséi azok elragadtatnak, akár élnek testben, akár elaludtak, azaz meghaltak már. Erről beszél az Ige az 1Thess 4:16-17 Mert maga az Úr riadóval, arkangyal szózatával és isteni harsonával leszáll az égből: és feltámadnak először akik meghaltak volt a Krisztusban; Azután mi, akik élünk, akik megmaradunk, elragadtatunk azokkal együtt a felhőkön az Úr elébe a levegőbe; és ekképpen mindenkor az Úrral leszünk.

Tehát a kérdés: Hogy értelmezzük, hogy nem haragra rendelt minket, akár ébren vagyunk, akár aluszunk? – A válaszom, hogy akár élünk e testben, akár már meghaltunk, elragad az Úr Jézus, és megmenekülünk attól a haragtól, ami ezt a világot éri. Isten a gyermekeit üdvösségre rendelte, nem haragra.

5.) Kérdés:

Verseng vala azért a nép Mózessel és mondák: Adjatok nékünk vizet, hogy igyunk. És monda nékik Mózes: Miért versengtek én velem? Miért kísértitek az Urat? 2Móz 17,2

A hol a ti atyáitok próbára tevéssel megkísértének engem és látták az én cselekedeteimet negyven esztendeig. Zsid 3,9

Hogy értelmezzük, hogy megkisértének engem? Az ember is megkisértheti az Istent?

Válasz:

Igen, az ember is megkísértheti Istent, de ez bűn. Ettől nekünk tartózkodni kell. Miért?

Mi a célja Istennek azzal, ha minket megkísért?

1. Egyrészt nyilvánvalóvá akarja tenni, mi van a szívünkben. Elsősorban önmagunk és az emberek előtt, hiszen Ő úgyis tudja. Ő a szívek és vesék vizsgálója. 2Móz 16:4 És monda az Úr Mózesnek: Íme én esőképpen bocsátok nektek kenyeret az égből; menjen ki azért a nép és szedjen naponként arra a napra valót, hogy megkísértsem: akar-e az én törvényem szerint járni, vagy nem?

2. Másrészt az Úr el akarja érni azt, hogy féljük Őt. 2Móz 20:20 Mózes pedig monda a népnek: Ne féljetek; mert azért jött az Isten, hogy titeket megkísértsen, és hogy az ő félelme legyen előttetek, hogy ne vétkezzetek.

Amikor az ember megkísérti az Urat, akkor azt akarja megtudni, hogy állja-e Isten a szavát, mert nem hisz az Úrnak. 2Móz 17:7 És nevezé annak a helynek nevét Masszának és Méribának, Izrael fiainak versengéséért, és mert kísértették az Urat, mondván: Vajon köztünk van-e az Úr vagy nincsen? Az Úr megígérte, és sokszorosan bebizonyította már, hogy köztük van! 4Móz 14:22 Hogy mindazok az emberek, akik látták az én dicsőségemet és csodáimat, amelyeket cselekedtem Egyiptomban és e pusztában, és megkísértettek engemet immár tízszer, és nem engedtek az én szómnak.

Hogyan kísérthetjük mi az Urat? Máté 4:6-7 És monda neki: Ha Isten fia vagy, vesd alá magadat; mert meg van írva: Az ő angyalainak parancsol felőled, és kézen hordoznak téged, hogy meg ne üsd lábadat a kőbe. Monda neki Jézus: Viszont meg van írva: Ne kísértsd az Urat, a te Istenedet. Az Urat kísértjük, ha készakarva belemegyünk a bajba, veszélyes helyzetekbe. Ha akaratunkon kívül kerülünk oda, az Úr megvéd, de ha készakarva, mert – úgymond - úgyis megvéd, akkor kísértjük Őt.

6.) Kérdés:

Nagy házban pedig nemcsak arany- és ezüstedények vannak, hanem fából és cserépből valók is; és azok közül némelyek tisztességre, némelyek pedig gyalázatra valók. Ha tehát valaki magát ezektől tisztán tartja, tisztességre való edény lesz, megszentelt, és hasznos a gazdának, minden jó cselekedetre alkalmas. (2Tim 2,20-21.) Hogy értelmezzük, hogy tisztességre - gyalázatra, és hogyan tarthatjuk magunkat ezektől tisztán?

Válasz:

Olv. 2Tim 2:14-21.

Tisztességre és gyalázatra. Más ford. szerint: megtisztelő, megbecsült, illetve alantas, közönséges.

Mit jelent a tisztességre való edény? Kitűnik a 21. versből: megszentelt, és hasznos a gazdának, minden jó cselekedetre alkalmas. Olyan hívő ember, aki engedelmes az Úrnak, ezért hasznos és alkalmas azokra a jócselekedetekre, amiket Isten előre elkészített az ő számára.

Milyen a gyalázatra, vagy alantas, közönséges használatra való edény? Az előbbi ellentéte: Aki nem engedelmes az Úrnak, nem hasznos, mert alkalmatlan azokra a jócselekedetekre, amit Isten bízna rá. Megy a maga feje után, és így haszontalan, vagy akár gyalázatos, bűnös dolgokat tesz. Ő is Isten edénye, de közönséges, nem megbecsült. Ján 12:26 Aki nekem szolgál, engem kövessen; és ahol én vagyok, ott lesz az én szolgám is: és aki nekem szolgál, megbecsüli azt az Atya.

Hogyan tarthatjuk magunkat tisztán?

A bűn szennyez be, attól kell magunkat távol tartani. A felolvasott Igében ilyen bűnök vannak felsorolva, amitől őrizkednünk kell: Üres fecsegés, haszontalan vitatkozás, hamis tanítás. Az Igét helyesen kell hasogatni.

Hogyan maradhatunk tiszták? 2Kor 7,1: tisztítsuk meg magunkat minden testi és szellemi tisztátalanságtól, Isten félelmében vivén végbe a mi megszentelésünket. Kiemelem: Isten félelme! Fontos! Ez a bölcsesség kezdete. 2022. Újévkor Db.-ben 4Móz 19:15 volt az Ige: Minden nyitott edény is, amelyen nincs lezárható fedél, tisztátalan. Vagyis ebben a tisztátalan világban zárjunk a világi dolgok felé: Nem jó bármit megnézni, meghallgatni, mert a média, az internet tele van szennyel, bűnnel és hazugsággal. Az Úr és az Ige felé legyünk nyitottak és engedelmesek. Akkor tiszták maradunk, és az Úr megszentelt, hasznos edényei leszünk!

7.) Kérdés:

Mi a különbség a hívő és a hitetlen ember testi halála utáni állapota és holléte között addig, míg az Úr Jézus vissza nem jön és ítél?

Válasz:

Válasszuk két részre a kérdést, mert más volt a helyzet az Úr Jézus váltsághalála előtt és után.

(1) A váltsághalál előtti helyzetre világít rá az Úr azzal, amit elmond a gazdag ember és a koldus Lázár halál utáni állapotáról. Ebből az látszik, hogy a halál után az emberek tudatos állapotban vannak, mert csak a testük halt meg, a lelkük és a szellemük él. Luk 20:38 Az Isten pedig nem a holtaknak, hanem az élőknek [Istene]: mert mindenek élnek ő neki. Más szóval: Isten előtt mindenki életben van. Az is látszik, hogy olyan helyen vannak, ami 2 részből áll, és köztük átjárhatatlanul nagy közbevetés van, de egyik helyről lehet látni és hallani azt, ami a másik helyen történik. Az egyik helyen gyötrelem, a másikon vigasztalás van. A gazdag a gyötrelem helyére került. Luk 16:23 És a pokolban felemelé az ő szemeit, kínokban lévén, és látá Ábrahámot távol, és Lázárt annak keblében. A pokol = Hádesz, Seol. Ez nem azonos a tűzzel és kénkővel égő tóval, ami a második halál. A mi nyelvünkben, a közbeszédben ez a kettő eléggé összemosódott, de az Ige élesen elválasztja, és erre figyelnünk kell.

Az ószövetség idején a Hádeszbe vagy Seolba került minden halott ember lelke. Látjuk az Úr szavaiból, hogy Ábrahám is ott van. Sőt J. Kr. lelke is oda került a halála után egy rövid ideig. Zsolt 16:10a Mert nem hagyod lelkemet a Seolban. Az Úr lelke is odaszállt a halála után, de Isten nem hagyta ott. Az Úr szelleme az Atya kezében volt. Luk 23:46 És kiáltván Jézus nagy szóval, monda: Atyám, a te kezeidbe [teszem le] az én szellememet. És ezeket mondván, meghala. A feltámadás után újból egyesült a teste, lelke, szelleme.

(2) Az Úr váltsághalála és feltámadása után már csak a hitetlenül meghaltak kerülnek a Hádeszbe vagy Seolba. A hívők lelke és szelleme az Úrhoz kerül. Ezért írja Pál apostol: Fil 1:23b kívánván elköltözni és a Krisztussal lenni; mert ez sokkal inkább jobb. Már a Benne bízó latornak is azt mondta a kereszten: Luk 23:43 Ma velem leszel a paradicsomban.

Tehát a kérdésre válaszolva: Nagy a különbség a hívő és a hitetlen ember testi halála utáni állapota és holléte között. A hitetlen a Seolban gyötrődik, a hívő az Úrnál vigasztalódik és örül.

A kérdés 2. része: „addig, míg az Úr Jézus vissza nem jön és ítél” Az Úr kétszer jön vissza, és háromszor ítél.

Először az elragadtatáskor jön. Akkor a Gyülekezetet, Kr. Testét viszi el, akár élnek e testben, akár meghaltak már. Utána őket a jutalomosztó széke előtt ítéli meg.

Másodszor a nagy nyomorúság végén jön el, hogy felállítsa a királyságot. Akkor egyrészt megítéli a még élő népeket. Egyesek bemehetnek a királyságba, mások kárhozatra jutnak. Máté 25:41 Akkor szól majd az ő bal keze felől állókhoz is: Távozzatok tőlem, ti átkozottak, az örök tűzre, amely az ördögöknek és az ő angyalainak készíttetett.

Látásom szerint ugyanebben az időben feltámadnak az ószövetségi szentek, a 12 apostol és azok is, akiket megöltek az Úr nevéért.

Ószövetségi szentek feltámadása: Luk 13:28-29 Ott lesz sírás és fogak csikorgatása, mikor látjátok Ábrahámot, Izsákot és Jákóbot, és a prófétákat mind az Isten országában, magatokat pedig kirekesztve. És jőnek napkeletről és napnyugatról, és északról és délről, és az Isten országában letelepednek.

A 12 apostol feltámadása: Máté 19:27-28 Akkor felelvén Péter, monda neki: Íme, mi elhagytunk mindent és követtünk téged: mink lesz hát minekünk? Jézus pedig monda nekik: Bizony mondom nektek, hogy ti, akik követtetek engem, az újjá születéskor, amikor az embernek Fia beül az ő dicsőségének királyi székébe, ti is beültök majd tizenkét királyi székbe, és ítélitek az Izrael tizenkét nemzetségét.

Akiket megöltek az Úr nevéért: Jel 20:4 És láték királyi székeket, és leülének azokra, és adaték nekik ítélettétel; és [látám] azoknak lelkeit, akiknek fejüket vették a Jézus bizonyságtételéért és az Isten beszédéért, és akik nem imádták a fenevadat, sem annak képét, és nem vették annak bélyegét homlokukra és kezeikre; és éltek és uralkodtak a Krisztussal ezer esztendeig.

Harmadszor nem az Úr jön el, hanem az emberek mennek Őelé.

Jel 20:11-15 És láték egy nagy fehér királyi széket, és a rajta ülőt, akinek tekintete elől eltűnék a föld és az ég, és helyük nem találtaték. 12 És látám a halottakat, nagyokat és kicsinyeket, állani az Isten előtt; és könyvek nyittatának meg, majd egy más könyv nyittaték meg, amely az életnek [könyve]; és megítéltetének a halottak azokból, amik a könyvekbe voltak írva, az ő cselekedeteik szerint. 13 És a tenger kiadá a halottakat, akik ő benne voltak; és a halál és a pokol (=Hádesz, Seol) is kiadá a halottakat, akik ő náluk voltak; és megítéltetének mindnyájan az ő cselekedeteik szerint. 14 A pokol (=Hádesz, Seol) pedig és a halál vettetének a tűznek tavába. Ez a második halál, a tűznek tava. 15 És ha valaki nem találtatott beírva az élet könyvében, a tűznek tavába vetteték.

Látjuk, hogy még ekkor lesznek emberek a Seolban, a halálban, de utána a Seol is, a halál is a tűz tavába vetteték, ahol van a Sátán, az Antikrisztus és a hamis próféta, az ördögök és angyalaik (démonok) és azok az emberek, akik nincsenek beírva az élet könyvébe.

Áldott legyen Isten és J. Kr., hogy mindent megtett azért, hogy egyetlen ember se kerüljön a tűz tavába, mert azt nem is az embereknek, hanem az ördögöknek és angyalaiknak készítette Isten.

_ . _