Most, és még a következő alkalommal a kenyértörésről szeretnék szólni.

Olv. 1Kor 11,23-26:

Szó lesz arról, hogy: 1. A kenyértörés az Úr Jézus parancsa. 2. A kenyértörést az Úr az Ő emlékezetére, és halálának hirdetésére rendelte. 3. A kenyértörés hálaadás. 4. A kenyér és a bor J. Kr. testét és vérét jelképezi. 5. A kenyértöréssel addig hirdetjük az Úr halálát, amíg visszajön.

1.) A kenyértörés az Úr Jézus parancsa

Kenyértörés vagy úrvacsora? Az Ige egy helyen úrvacsorának nevezi. Nyilván azért, mert a páskavacsora után rendelte ezt el az Úr. 1Kor 11:20 Mikor tehát egybegyűltök egyazon helyre, nincs úrvacsorájával való élés. Azonban a Biblia ezt rendszeresen kenyértörésnek, a kenyér megtörésének nevezi, még akkor is, ha nyilvánvalóan nemcsak a kenyeret törték meg, hanem ittak a pohárból is. Két példa: Apcs 2:42 És foglalatosok valának az apostolok tudományában és a közösségben, a kenyérnek megtörésében és a könyörgésekben. Apcs 2:46 És minden nap egy akarattal kitartva a templomban, és megtörve házanként a kenyeret...

Ezért használjuk mi is inkább a kenyértörés kifejezést.

A kenyértörés az Úr parancsa. Luk 22:19 És minekutána a kenyeret vette, hálákat adván megszegé (megtörte), és adá nekik, mondván: Ez az én testem, mely ti értetek adatik: ezt cselekedjétek az én emlékezetemre. Alapige 24. v.: ezt cselekedjétek az én emlékezetemre! Tehát a kenyértörés az Úr Jézus kifejezett akarata, ha úgy tetszik parancsa, amit Pál apostol által megismétel: Ezt cselekedjétek! Ezért felelősen kell ehhez állnunk. Nem szabad úgy venni, hogy ez mellékes dolog, külsőség, szokás, ha akarok, részt veszek, ha akarok nem, nincs nagy jelentősége! Akik részt vehetnek a kenyértörésben, mert az Ige által támasztott követelményeknek megfelelnek, azoknak szól ez a parancs: ezt cselekedjétek az én emlékezetemre!

2.) A kenyértörést az Úr az Ő emlékezetére, és halálának hirdetésére rendelte

Így olvastuk az előbb: ezt cselekedjétek az én emlékezetemre! Alapige 26. v.: Mert valamennyiszer eszitek e kenyeret és isszátok e pohárt, az Úrnak halálát hirdessétek, amíg eljövend.

Emlékezés J. Kr.-ra azoknak, akik az Ő halála folytán bűnbocsánatban és üdvösségben részesültek.

Halálának hirdetése, emlékeztetés mindenki számára, aki csak látja és hallja.

(1) Miért kell erre emlékezni? Azért, mert az Isten Fiának halála a mindenség legnagyobb, legmegrendítőbb és legcsodálatosabb eseménye. Ott lett nyilvánvaló, hogy Isten mennyire bűngyűlölő és szent, ugyanakkor a szeretet Istene is, mert az Ellene lázadó bűnös embert az örök kárhozattól saját Fia vére, élete által váltotta meg. Az Ő halálában megítélte az egész teremtettséget, de azokat, akik hisznek Benne, megmentette, megszabadította és dicsőségre vezeti.

Aztán azért is emlékezni kell erre, mert az ember hamar felejt. Ezért hívja fel az Úr a figyelmünket sok helyen az emlékezésre. Pl., Zsolt 103:2-4 Áldjad én lelkem az Urat, és el ne feledkezzél semmi jótéteményéről. Aki megbocsátja minden bűnödet, meggyógyítja minden betegségedet. Aki megváltja életedet a koporsótól; kegyelemmel és irgalmassággal koronáz meg téged.  Milyen hamar elfeledkezett Izrael a pusztában Istenről, szabadítójáról, és az aranyborjút imádták!

Vasárnaponként a kenyér megtörésekor arra emlékezünk, hogy csak a halált érdemeltük, de helyettünk J. Kr. halt meg. Arra emlékezünk, hogy az Úr szeret minket, és nem hagy el, nem hagy magunkra. Megkeresett és meg is tart!

(2) Miért kell hirdetni az Úr halálát? Mert ez evangélium, örömüzenet! Ján 3,16: Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.

Az Úr minket is belefoglalt halálába és feltámadásába: Róm 6:4 Eltemettettünk azért ő vele együtt a keresztség (bemerítés) által a halálba: hogy miképpen feltámasztatott Krisztus a halálból az Atyának dicsősége által, azonképpen mi is új életben járjunk. Hirdetni kell újból és újból, hogy ne felejtsük el, mit tett az Úr, és szeretetéért adjunk hálát!

3.) A kenyértörés hálaadás

Alapige 23-24.v.-ben olvastuk: vette a kenyeret, és hálákat adván, megtörte. Az Úr hálaadással adta halálba az életét. A vacsora után dicséretet énekelve mentek ki az olajfák hegyére. (Márk 14:26). Ha J. Kr. Istent dicsérve és hálával adta halálba az életét, mennyivel inkább hálásak lehetünk mi, akikért meghalt, akiket megváltott!

Az 1Kor 10:16 a kenyértöréssel kapcsolatban a hálaadásnak poharáról szól. Igen, a kenyér megtörése, a pohár ürítése a hálaadásunkat fejezi ki.

Zsolt 116:12-13 Mivel fizessek az Úrnak minden hozzám való jótéteményéért? A szabadulásért való poharat felemelem, és az Úrnak nevét hívom segítségül.

Mivel tudnánk fizetni az Úrnak? Hiszen minden az Övé. Semmire nem szorul rá. De a hálát jó szívvel elfogadja. Sőt az Úr csodálkozott, amikor a 10 meggyógyított bélpoklos közül csak egy tért vissza hálát adni Istennek.

Zsolt 50:14 Hálával áldozzál az Istennek! Jel 7:11-12-ben olvassuk, hogy Az angyalok pedig mindnyájan a királyi szék, a Vének és a négy lelkes állat körül állnak vala, és a királyi szék előtt arccal leborulának, és imádák az Istent,Ezt mondván: Ámen: áldás és dicsőség és bölcsesség és hálaadás és tisztesség és hatalom és erő a mi Istenünknek mind örökkön örökké, Ámen.

Ha az angyalok hálát adnak, mennyivel inkább mi, megkegyelmezett bűnösök!

2Kor 9:15 Az Istennek pedig legyen hála az ő kimondhatatlan ajándékáért.

A kenyértörés a hálaadás alkalma! Isten imádatának az alkalma!

4.) A kenyér és a bor J. Kr. testét és vérét jelképezi

Így olvastuk: Vegyétek, egyétek! Ez az én testem, mely ti értetek megtöretik. Azonban a kenyér nyilvánvalóan nem J. Kr. valóságos teste, és a bor nem az Ő valóságos vére. Amikor ide tesszük az asztalra, és imádkozunk, nem változik át az Úr valóságos testévé és vérévé. Azonban mégsem közönséges kenyér és bor, hanem az Úr rendelése szerint az Ő testének és vérének szent jelképe.

Miért gondolják némelyek azt, hogy az Úr valóságos teste és vére? Pl. azért, mert az Úr azt mondta, alapige 24.v.: Vegyétek, egyétek! Ez az én testem. Ján 6:54-55 Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, örök élete van annak, és én feltámasztom azt az utolsó napon. Mert az én testem bizony étel és az én vérem bizony ital. Úgy gondolják, hogy mivel az Úr valóságos testét nem ehetik, az úrvacsora kenyere és bora változik át az Úr testévé és vérévé, és azt kell enni és inni, hogy örök életük legyen. Oly sokan teszik ezt, mert így tanítják őket, de nyilvánvaló, hogy az úrvacsorai kenyértől és bortól még senkinek nem lett új élete!

Mit jelent hát az Úr Jézus testét enni, vérét inni? Ján 6:51 Én vagyok amaz élő kenyér, amely a mennyből szállott alá; ha valaki eszik e kenyérből, él örökké. És az a kenyér pedig, amelyet én adok, az én testem, amelyet én adok a világ életéért. A hallgatói is szó szerint értették, és megbotránkoztak, sokan nem jártak többé Vele. De az Úr képekben beszél. Ahogy a kenyér feltétlenül szükséges az ember életének a fenntartásához, úgy szükséges, hogy az Úr a testét és vérét adja a világ életéért. A kenyeret meg kell enni, az Úr áldozatát pedig hittel el kell fogadni, hogy örök életünk legyen. Az Úr a mennyei kenyeret, testét és vérét most már az Ige által adja. Mát 4,4: Meg van írva: Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely Istennek szájából származik. Ján 6,63b a beszédek, amelyeket én szólok nektek, szellem és élet. Ján 6:40b hogy mindaz, aki látja a Fiút és hisz ő benne, örök élete legyen; és én feltámasszam azt az utolsó napon. Ján 5,24b: aki az én beszédemet hallja és hisz annak, aki engem elbocsátott, örök élete van; és nem megy a kárhozatra, hanem általment a halálból az életre.

Azonban az úrvacsorai kenyeret és bort nem szabad közönséges kenyérnek és bornak tartani. Ha nem is változik át az Úr valóságos testévé és vérévé, de azt jelképezi, és a jelképet meg kell becsülni. 1Kor 11:27 Azért aki méltatlanul eszi e kenyeret, vagy issza az Úrnak poharát, vétkezik az Úr teste és vére ellen. 1Kor 11:29b Mert aki méltatlanul eszik és iszik, ítéletet eszik és iszik magának, mivelhogy nem becsüli meg az Úrnak testét.

Mint ahogy egy nemzet zászlója vagy himnusza annak a nemzetnek a jelképe, és tiszteletét törvény által is védik. Ha megbecstelenítik, olyan, mintha a nemzetet nem becsülnék, ezért a törvény bünteti. Amikor az ellenséges országok zászlóját nyilvánosan elégetik, azzal az egész ország és nép iránti gyűlöletüket fejezik ki.

Tanító mese arról, hogy a király képéhez hogyan viszonyult a három fia.

5.) A kenyértöréssel addig hirdetjük az Úr halálát, amíg visszajön

Alapige 26.v.: Mert valamennyiszer eszitek e kenyeret és isszátok e pohárt, az Úrnak halálát hirdessétek, amíg eljövend. Ennek mély értelme, fontos üzenete van.

1. Ebben benne van Isten gyermekeinek boldog reménysége: Az Úr visszajön. Mikor megtörjük a kenyeret, erre is emlékezünk: Közel az idő, amikor vége lesz a földi vándorutunknak, és az Úr felvisz magához, hogy örökké Vele legyünk.

2. Az Úr visszajövetele után mi már nem a halálát hirdetjük. Ugyanis megdicsőülve jön vissza, ítélni és uralkodni jön. Az elragadtatás után erre a világra rászakad az antikrisztusi kor nyomorúsága és Isten ítélete. Most még azért hirdetjük az Úr halálát, mert halála, áldozata révén mindenki számára van lehetőség az üdvösségre. Az Úr visszajövetele után véget ér a nagy kegyelem korszaka.

3. Az Úr visszajövetele után Őt már megdicsőült Bárányként látjuk. Jel 5:6 És láték a királyi szék és a négy lelkes állat között és a Vének között egy Bárányt állani, mint egy megölöttet. Egyedül a Bárány volt méltó arra, hogy az ítéleteket tartalmazó könyvtekercset felnyissa. Az új Jeruzsálemben is úgy mutatja be Őt az Ige, mint Bárányt. Jel 21:22 És templomot nem láttam abban: mert az Úr, a mindenható Isten annak temploma, és a Bárány. Ezek az Igék arra mutatnak, hogy a megölt Bárány győzött, Isten felmagasztalta, és Övé minden hatalom mennyen és földön.

Befejezés

A kenyértörésről volt szó, ami J. Kr.-ra való emlékezés, az Ő halálának hirdetése, a hálaadás alkalma, és az Úr visszavárása. Olv. Zsolt 116,3-13. Arra emlékezünk, hogy az Úr minket már megszabadított. Ezért fizetni nem tudunk, de erre emlékezve a szabadulásért való poharat felemeljük, és hálát adunk Neki! Ámen.